Archívum




2016.12.18. Adventi játszóház a Művelődési Házban

Már hagyományosnak mondhatjuk, hogy a Zámolyi Gyermekbarát Egyesület advent utolsó vasárnapján feldíszíti a Mindenki karácsonyfáját. Idén sem történt ez másképp. Vagyis egy kicsit mégis, hiszen a katolikus templom mellett található kertben díszítettünk fel egy fenyőfát, így csodájára járhatott a falu apraja és nagyja egészen újévig.
Programunk délután fél háromkor kezdődött a Művelődési Házban, ahol mindenki találhatott magának kedvére való szórakozást. Három helyszínen társasoztak az iskolások és a felnőttek. Nem is akár hogyan, mivel a székesfehérvári társasjáték kedvelők társaságából két lelkes fiatalember vezette a játékokat. Nagyon izgalmas partikban volt részünk. Mindeközben a szőnyegeken különböző képességfejlesztő-, ügyességi- és építőjátékok várták az egészen pici babákat, tipegőket és az óvodáskorúakat. Lehetett rajzolni, színezni és persze kürtöskalácsot kóstolni Pintér Attila és Pintérné Csákány Renáta jóvoltából : ) mindannyiunk nevében mondhatom, ínycsiklandozó illatok terjengtek a teremben, és nagyon finom volt. Ezúton is köszönjük!
Együtt sétáltunk át a Milleniumi Parkba és a gyermekek felrakhatták a díszeket a már fényfüzértől tündöklő fára. Igazán megható volt látni a feldíszített karácsonyfa körül a sok apró, csillogó gyermekszemet. Közösen meggyújtottuk az adventi koszorút jelképző négy gyertyát, énekeltünk, csillagszóróztunk.
Programunk zárásaként a Málna zenekar két tagja karácsonyi dalokkal szórakoztatta a gyerekeket, együtt énekeltek, táncoltak a színpadon.
Köszönjünk mindazoknak, akik együtt töltötték velünk advent utolsó vasárnapját. Élménydús, tartalmas és meghitt délutánt töltöttünk együtt. Öröm volt látni a sok kisgyermeket játék közben.

Kónyáné Janzsó Nikolett



2016.10.22. Őszi túra a Vértesben

A Zámolyi Gyermekbarát Egyesület a nyár folyamán pályázatot nyújtott be a Generali a Biztonságért Alapítványhoz "Étkezz tisztán, eddz piszkosul" címmel, mely egy életmódváltó programsorozatot ölel fel 2016 októbere és 2017 májusa között. Nagy örömünkre támogatást nyertünk, melyet ezúton is köszönünk. Október elején közzétettük az idei évre vonatkozó programterveket, időpontokat, ahogyan ezt a korábbi lapszámban olvashatták. Október 18-án együttműködtünk a Zámolyi Mesevár Óvoda egészségnapi rendezvényén, melyről bizonyára az Óvoda is beszámol. Személyes élményként pár pillanatot emelnék kis napból: vidámságot csalt az arcunkra reggel a kis alma-manók elkészítése, melyeket a csoportba vittünk a gyerekeknek ajándékba, a közös reggeli torna energiával töltött fel egész napra, a bizakodás érzését keltette az elültetett hársfa az udvaron és a lelki nyugalmat, békességet hozott az estébe a szülőknek szánt "Mentálpercek" első előadása. Kívánom, hogy hagyomány váljon ebből a hasznos kezdeményezésből.
Az időjárás októberre lehűlt és esőssé vált, de mi valljuk, hogy minden időjárásban szükséges a friss levegőn töltött idő, ez csak erősíti a szervezetünket. Természetesen fontos a megfelelő ruházat :) Így nem ijedtünk meg a péntek este hulló záportól, mindenkit biztattunk arra, hogy tartson velünk másnap reggel a túrára. Kislányommal délután számtalanszor énekeltük el a Süss, fel nap dalocskát, s lám, reggel gyönyörű napsütésre ébredtünk, mely kitartott egész nap. Az Ottó bácsi által választott útvonal tökéletesnek bizonyult, csupán néhol helyen tapasztalhattuk nyomát az előző napok esős időjárásának. De ez épp arra adott jó lehetőséget, hogy kórusban énekeljék a gyerekek az Erdei pocsolya című dalt és dobálhassanak kavicsot a pocsolyába. Nagy élmény volt a gyerekeknek felfedezni a különböző kis rovarokat, hernyókat, gombafertőzéseket a nagyító alatt, távcsővel keresték a mókusokat és madarat, mely "ijedt" hanggal körözött felettünk. Ottó bácsinak köszönjük már évek óta a lelkes és felkészült túravezetést. Most is készített a gyerekeknek térképrészletet, melyen bejelölte az útvonalat. Iránytű és tájoló segítségével megtanulhattak eligazodni a gyermekek a térkép alapján egy-egy kereszteződésben, hogy vajon melyik utat is válasszuk, ha épp nem látjuk a sárga jelzést. És természetesen a természet most is elkápráztatott bennünket szépségével: a meredek sziklafalak, az izzó galagonyabokrok, ezer színben pompázó fák és bokrok, az avar illata, a körülöttünk hulló levelek tánca, a fák kérge, a fel-felbukkanó gombafejek, a szivárványos pókháló, s megannyi csoda várt ránk ezen a pár órás túrán. Egy-egy pihenő során Ottó bácsi verset olvasott fel nekünk és megemlékeztünk nemrégiben elhunyt híres költőnkről, Csoóri Sándorról is. Nagy örömünkre sok kisgyermek is végiggyalogolta velünk ezt az utat, így ők kellően el is fáradhattak, mire kiértünk Csákvárról Gánt-Bányatelepre. Itt megpihentünk kicsit és a tökmagos pogácsa mellé finom almát ropogtattunk, míg meg nem hallottuk a lovak dobogását. A gyerekek kedvére előállt a lovaskocsi, azzal utazhattak és énekelhettek, míg a többiek gyalog folytatták útjukat a présházig, ahol várt bennünket a meleg ebéd: sütőtökkrémleves pirított zsemlekockával és tökmagos pogácsával. Köszönet érte Marika néninek és Laci bácsinak! Desszertként D-vitamin, azaz jóleső pihenés a napsütésben. A gyerekek az ebéd és pihenés után újult erőre kaptak, így kezdetét vette a viháncolás: bújócska, fogócska, bakugrás, labdázás. A visszajelzések alapján is mondhatom, remekül sikerült ez a nap. Legyen mindenkinek része még sok hasonló fárasztó, de élménydús napokban a természetben, s nyissuk ki szemünket, fülünket a csodára!
Októberben még részt vettünk a közösségi megemlékezéseken, s meghallgattuk Váczi Márk előadását, valamint gyertyát gyújtottunk hőseink, elődeink tiszteletére.
Következő programunkat a Csanádi Imre Általános Iskolával együttműködve-kibővítve tartjuk, melyre várjuk Önöket sok szeretettel!

Czifráné Németh Mónika



2016. augusztus 2-7. Börzsönyi kaland

Augusztus 2-án a Börzsöny hegység szíve tárt karokkal várt minket, a Zámolyi Gyermekbarát Egyesületet. Én új tagként érkeztem a nyaralásra a Feketevölgy Panzióba. Az udvaron hatalmas játszótér fogadott bennünket és még egy nagy medence is várt ránk. A közeli erdőben sok turista útvonalat bejártunk és a szállás melletti kis pataknál játszottunk együtt, gátat építettünk és kavicsokat dobáltunk a vízbe. 3 nap bográcsoztunk. Először tárcsán sütött húst készítettünk, másodszorra paprikás krumplit csináltunk, harmadszorra pedig sült szalonna került az asztalra. De Drégely várában is jártunk. A romból csodálatos kilátás nyílt a hegységre. A kincskeresésünk a várnál sajnos eredménytelen volt. A sok zegzugos hely között viszont remekül lehetett bújócskázni, kúszni, mászni és még minden félét. Persze, hogy a kisgyerekeknek a legnagyobb élvezet a kisvasutazás volt. A Kőrózsa megállónál szálltunk le, ahonnét ebédelni mentünk. Aztán ellátogattunk az Erdei Múzeumvasúthoz, és élvezettel próbálgattuk a sok régi vonatot. Aztán a végállomásról, Kemencéről indultunk vissza a másik végállomáshoz a Feketevölgyhöz. Az utolsó napi békés sétából aztán több méter magas hegymászás lett, minek az lett az eredménye, hogy megtaláltuk az itt eldugott kincset! Akinek csak lehet ajánlani tudom, hogy csatlakozzon a Gyermekbarát Egyesülethez és látogasson el a Feketevölgy Panzióba, mert nagyon megéri.

Müller Kamilla Sárvárról
10 éves



2016. április 30. Majális a régi játszón

Április utolsó napján, hagyományainkhoz híven megrendeztük a Majálist a régi játszótéren, délután három órától már gyülekeztek a gyerekek, nagy örömünkre szép számmal összejöttünk. A Mosolybirodalom által hozott népi gyermekjátékokkal játszhattak a játszótér közepén, a padoknál arcfestés várt minden kisgyermeket. Aztán volt ott aszfaltkréta rajzverseny, lepényevő verseny, íjászat, kötélhúzás, kosárlabda, foci…úgy láttam, mindenki megtalálta a neki való elfoglaltságot. A totyogósoknak Nyárs Panka tartott Ringató foglalkozást, igazán jól éreztük magunkat, köszönjük : ) Aki kedvet kapott, hogy részt vegyen hetente Ringató foglalkozáson, szeretettel várja Panka néni minden hétfőn 17:15-kor az óvoda tornatermében.
Miután a szorgos gyermek kezek feldíszítették a májfát, erős férfikezek emelték magasba, hogy ott díszelegjen a tér közepén. Köszönjük a Zámolyi Zengedezők Kórusának színvonalas énekét, mellyel szebbé tették a délutánunkat. Juci néni élménybeszámolóját mindenki érdeklődve hallgatta, hiszen olyan történetet mesélt, ami többségünk számára ismeretlen, újdonság, hiszen a régmúlt időkben máshogy udvaroltak a legények. Köszönjük Juci néni!
Estére bizonyára mindenki megéhezett, jól esett a meleg pince- és pacalpörkölt, vagy a zsíros kenyér. És ahogy szokott lenni, amint lement a nap, a gyerekek helyett a felnőttek vették át a főszerepet, Béla bácsi húzta a talpalávalót, mindenki kedvére beszélgethetett, táncolhatott. Mindenkinek köszönjük, hogy eljöttek ezen a napsütéses tavaszi napon : ) Hamarosan a jókedvről fotók is fognak árulkodni, ugyanis egy hivatásos fotós örökítette meg a délután legszebb pillanatait.

Következő programunkkal nem várunk sokáig, május 16-án pünkösd hétfőn útra kelünk és biciklikkel hódítjuk meg a Csókakői várat. Akinek kedve van, jöjjön el és tartson velünk! Reggel 9 órakor indulunk a Táncsics M. utcai buszfordulóból. Tízórait és innivalót mindeki hozzon magával, ebédre a vendégünk! Kérem, aki szeretne csatlakozni, Czifráné Németh Mónikánál jelentkezzen, hogy tudjuk hány főre készítsük az ebédet : )

Mindenkinek napsütéses, vidám májusi napokat kíván a Gyermekbarát csapata!!!

Kónyáné Janzsó Nikolett



2016 március

Az éves eseménynaptárunk márciusi állomásához egy Sportnap megszervezésével érkeztünk el. A résztvevők életkora széles palettán mozgott, totyogósoktól egészen a felnőtt korhatárral bezárólag. Volt itt minden piciknek és nagyoknak egyaránt. Aerobic, szertorna, labdajáték, kismotor találkozó a fürge lábú csöppségeknek, kosár meccs a legnagyobbaknak. Pihenésképpen pedig vitamindús ropogós zöldségeket fogyasztottunk, valamint a legkisebbek a kreatív sarokban alkothattak. Készültek ott szép gondosan kiszínezett alkotások, valamint festett vázák apró tojásokkal díszített fűzfaággal. Készülődtünk a hamarosan közelgő húsvéti ünnepre.
Március 15-én, nemzeti ünnepünkön a községi megemlékezésen a szervezetünk vezető tagjai is helyeztek el koszorút az 1848-as forradalom kitörésének évfordulója alkalmából.
Húsvét hétfő reggelén busszal indultunk neki a szőlőhegyi nyuszi-ugrás programunknak. A picik izgatottan várakoztak a buszmegállóban, üdén, a reggeli locsolkodást követően vágtunk bele a napba. A fiúk kölnivel, a lányok piros tojással készültek. A legkisebbek izgatottak voltak, mivel még a nyuszis ajándékok begyűjtése is hátra volt. A tábortűz mellett a napon jó étvággyal falatoztunk. Volt aznapra minden, locsolkodás, tojásgyűjtés… boldogság. A kerekszenttamási templomromot az apró kis ajándékok, a lelkünket pedig a gyerekek boldogságtól csillogó szeme öltöztette díszbe…
És ami következik, sok-sok év alatt hagyománnyá vált, hogy április utolsó napján, ha esik, ha fúj, vagy ha süt a nap, a falu apraja nagyja összegyűlik a régi játszótéren és gyerekzsivallyal tölti be a teret. Bízunk abban, hogy ez idén sem lesz másként, az időjárásnál a süt a nap kategóriát rendeljük meg és szép számmal gyűlünk össze egy kellemes zenés estre. Kérem, figyeljék a programkiírásunkat, bízom benne, hogy hamarosan találkozunk, a Gyermekbarát Egyesület minden kedves zámolyi lakost szívesen vár a rendezvényére.


2015.12.20. Gyermekbarát december

Advent utolsó hétvégéjén a Vörösmarty Mihály Művelődési Házba hívtunk kicsit és nagyot, hogy együtt készüljünk a karácsonyra, a Kis Jézus születésére. Délután kettő órától már nyitva állt a „kapu” a gyerekek előtt. Több mint húsz féle ügyességi játék várt rájuk. A ködös idő ellenére, és nagy örömünkre sok család jött el ezen a vasárnap délutánon. A játékok között minden kisgyermek talált kedvére valót, volt csigafutam, karácsonyfa díszítő, óriás labirintus és még sok más ügyességi játék. Úgy gondolom a sok csillogó szemű kisgyermek látványa, akik mosolyogva, vidáman próbáltak ki minden egyes játékot, igazi ajándék volt a felnőttnek. Hiszen erről is szól advent, és a karácsony. Együtt lenni, együtt örülni, nevetni, beszélgetni, szeretetben és békességben. Játék közben aki megszomjazott, teával és vízzel olthatta szomját, és egy kis süteménnyel is megkínáltuk vendégeinket. A játékok három órán keresztül, egészen 5 óráig várták a gyerekeket.
Ezután Bors-Schandl Adrienn köszöntötte vendégeinket, majd kicsit nosztalgiáztunk és levetítettünk egy téli diafilmet az ’50-es évekből, amely Hóember Tóniról szólt. A székeket szépen sorba raktuk, mintha „moziban” lennénk, a picik kukoricapelyhet és mandarint majszoltak, amíg tekertük a diát. Igazán jó érzés volt újra gyereknek lenni… Az ünnep alkalmából természetesen nem maradhatott el a négy adventi gyertya meggyújtása sem, hiszen eljött ez a nap is. Hamarosan itt van a karácsony. Adventi műsorunk része volt, hogy mindenki, aki ellátogatott hozzánk és volt kedve elmondhatta, elénekelhette kedvenc karácsonyi, advent versét, dalát. Volt egy-két kisgyermek, aki nagyon lelkes volt. Köszönjük bátorságukat, és hogy megosztották velünk. Sajnos idén sem volt fehér karácsonyunk, de ez nem zavart bennünket. Műsorunk végén a szépen feldíszített, csillogó-villogó karácsonyfánkat körbe álltuk és együtt énekeltük el a Mennyből az angyalt. Jó érzés volt együtt lenni, együtt énekelni mindenkivel.
December hónapban megrendeztük szokásos Szilveszteri mulatságunkat is, ami ismét nagyon jó hangulatban, finom ételtől tele pocakkal és sok-sok tánccal telt. A talp alá valót a Meteor együttes húzta, ahogy már évek óta, akik idén sem okoztak csalódást. No de a bálozók sem! Mindenki tett róla, hogy méltóképpen búcsúztassuk az óévet és köszöntsük az új évet. Éjfélkor természetesen pezsgőt bontottunk, koccintottunk, de a virsli sem maradhatott el. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy Önöknek is kedves olvasó minden jót kívánjak magam és barátaim nevében. Nagyon boldog, békés, sikerekben, egészségben gazdag új esztendőt kívánunk a Zámolyi Gyermekbarát Egyesület nevében.



2015.06.07. Kerékpártúra

Itt a nyár, itt a nyár…dudorásszuk mostanában, élvezve a jó időt és végre lehet egy trikóban, rövidnadrágban mezítláb szaladgálni. Ennek örömére június 7-én kerékpártúrát szerveztünk, hogy megnézzük a nyári mezőt és meglátogassuk a tavaly októberben átadott csákberényi Gróf Merán Fülöp Vadászati és Erdészeti Múzeumot. Reggel a kis csapatunk már tűző napsütésben nekivágott az ismert földútnak és alig pár méter után már szemet gyönyörködtető látványban volt részünk. Régen nem láttunk már ilyen szép pipacsmezőt, mint ami itt most a Vörösmarty utca végén a határban fogadott minket. Persze a gazdák ennek nem örülnek annyira, de mi mégis hálásak voltunk a természetnek, hogy ilyen festői látványt nyújtott nekünk, háttérben a Vértessel. Kellő energiát adott, hogy tekerjünk tovább. Ezután kellemes útszakaszhoz érkeztünk, az akácfák árnyékában és a bodza és akácvirág illatával övezve kerekezhettünk. Majd mire már teljesen leizzadtunk volna, újabb megálló, elérkeztünk az Öreg-tóhoz. Igaz, alacsonyabb a vízállás ebben a melegben, mint legutóbb amikor itt jártunk, mégis jólesett a lábunkat lógatni benne, miközben jó étvággyal falatoztuk a szendvicsünket. A kis frissítő megálló után már szinte egy szuszra fel is érkeztünk a dombra, a célállomásunkra. Igazi meglepetés volt számunkra, hogy milyen csodaszép múzeumot hozott létre a Vértesi Erdő Zrt. Igényes épület és udvarrész, méltó megemlékezés a nemesi családról és életéről a környéken, valamint a szakmában dolgozó és valaha dolgozott erdészekről, vadászokról. A gyerekeknek persze a legizgalmasabb rész a Vértes jellemző élőhelyeit és állatvilágát bemutató dioráma. Lelkesen mutatták azokat az állatokat, amelyeket felismertek és bizony egyik-másik állat hangján igencsak meglepődtünk, hogy nem is gondoltuk volna, hogy ez a hang ő lenne. Családunk kedvence az aranysakál és a nyaktekercs lett, még napok múlva is őket emlegeti kislányom. A múzeum megtekintése után belekukkantottunk a bográcsba, hogy már ehető-e a pörkölt, de bizony még egy kicsit várni kell rá. Így inkább még üres hassal nekivágtunk a Panoráma tanösvénynek. Azt hiszem jól is tettük, a nagy fák árnyékában jól esett a séta. A sziklabérc tetejéről pedig csodálatos látványban volt részünk. Egy szép csokor virággal és egy halom tobozzal érkeztünk vissza a pihenőhelyre, ahol már várt minket a finom ebéd. Igazán puhára megfőtt így már a pörkölt és a szakácsunk nem fukarkodott az adagolásnál, jól megmerítette a kanalát. De el is fogyott, jóízűen falatoztunk a pléden, majd lustálkodtunk egyet, mielőtt nekivágtunk volna a visszaútnak. A gyerekek kérésére ugyan még egy kis játszótéri megálló is belefért a napba, utána pedig szinte csak gurultunk haza vidáman és persze azért fáradtan.



2015.04.30. Majális

A sok-sok év alatt hagyománnyá vált, hogy április utolsó napján, ha esik, ha fúj, ha süt a nap, a falu apraja-nagyja összegyűlik a régi játszótéren és gyerekzsivallyal tölti be a teret. Mindamellett, hogy a focipályán rúghatjuk a labdát, húzhatunk kötelet, egyensúlyozhatunk a korláton, míg a másik oldalon hintázhatunk, libikókázhatunk, csúszdázhatunk és homokozhatunk, egy kis plusz programmal is készültünk. A Kákics együttes egy kedves zenés mesejátékkal szórakoztatott bennünket, a végén azért a kecsét is megleltük. A mese után egy kis játékkal és tánccal is megmozgatta elzsibbadt tagjainkat Ákos bácsi. A lányok ezután szépen feldíszítették a fát színesebbnél színesebb szalagokkal és már csak a fiúkon volt a sor, hogy felállítsák az idei májfát. Nem kellett sokat várni és az esti fényekben szépen pompázott a színes májfa. A kislányom nagy ámulattal nézte perceken keresztül, hogy milyen szép és mutatta, hogy ott vannak a magasban a szalagok, melyet ő is adott, hogy kössük fel. Ezután megérkezett a Zámolyi Zengedezők kórusa, akik szép népdalaikkal kedveskedtek nekünk ezen a szép magyar ünnepen. A bográcsokból már igencsak keringőztek a finom illatok, így mindenki egyre közelebb került az asztalokhoz és kezdődhetett a finom vacsora. Nagy keletje volt a pacal- és a sertéspörköltnek is, de a zsíros kenyeret is jóízűen majszolgatták a gyerekek is. Ezután egy kellemes zenés esttel zárult a kissé hűvös este. Köszönjük mindenkinek a segítséget és részvételt!



2014 december

Az őszi munkák befejeztével talán mindenkinek kicsit több ideje és energiája marad a családra és barátokra, többször előfordul, hogy megcsörren a telefon, nincs-e kedved egy tea mellett beszélgetni. Bizony, jó lenne. Ilyesmi hangulatban kezdődött a novemberi kiruccanásunk, ami nem a forró tea szürcsölgetésével végződött, hanem élményfürdőzéssel. Beültünk a buszba és irány Győr, a vizek városa. Csobbantunk, csúszdáztunk egy nagyot és a jó meleg vízben ücsörögve beszélgettünk, tervezgettünk.
Az idei karácsonyi készülődésünk egyik állomása Nagykarácsonyban a Mikulásfalva volt. Igazi élményt nyújtott mindenkinek. Sok titkot megtudhattak a kicsik és nagyok a Mikulástól és segédeitől, a Manóktól. Megköszöntük a kedves mesét és csomagokat, majd folytattuk felfedező utunkat. Megtaláltuk a Mikulás szánját is, és a szemfüles gyerekek az állatsimogatónál megleshették a szarvasokat is. Az udvaron ugyan a szánnal nem, de a kisvonattal utazhattunk egyet, majd betérhettünk a játszóházba, ahol ugrálhattunk örömünkben és fáradhatatlanságunkban. Végül egy vidám koncerten is részt vettünk, ahol még a színpadra is felmehettek a gyerekek a Mono Manó Zenekarhoz.
A következő összejövetelünk már a meghitt ünnepről szólt. Az idén kerekasztalos, meghitt baráti légkört teremtettünk. Kis karácsonyfánkat együtt feldíszítettük, majd meggyújtottuk az adventi koszorú gyertyáit közös énekléssel. Mindannyian, akik eljöttünk, hoztunk számunkra egy kedves verset, éneket, mesét, táncot, ezzel ajándékozva meg a barátunkat. Azt hiszem, igazán szép és békés délután volt ez: a szépen megterített asztalon mézeskalács és sütemény, meleg tea. A csillagszóró, a gyertya fényeivel és az ünnepi dalokkal együtt a karácsony szeretete töltötte el mindenki szívét. A karácsonyfa alól megint kerültek elő ajándékok, amiket köszönünk szépen.
Az év utolsó napján már nemcsak a meghittség volt porondon, hanem a mulatság, vidámság is. Az ízletes és kiadós vacsora után jól esett a tánc, a nevetés. Éjfélkor a csillagszórók fénye kihunyt, szállt a konfetti és trombitaszó, s együtt kiáltottunk boldog új évet mindenkinek! Összecsendült a sok pohár és folytatódott a mulatság.




2014.10.26. Őszi gyermekbarátos kirándulás a Vértesben

A kellemes októberi napsütés és a ragyogó táj most is túrázásra csábította csapatunkat. Ottó bácsi és Nusi néni a lelkes vezetőink, akik mindig találnak egy megfelelő útvonalat, hogy élvezhessük az ősz szépségét. Idén is Gántról indultunk, viszont most a Gránás felé vettük az irányt, ott jártuk be a szőlőhegyeket és dombtetőket. Megálltunk a magassági kőnél, ahol a párás idő ellenére is szépen látszódott a falunk, a víztározó és a környéke. A gránási keresztnél is megemlékeztünk kicsit, a gyerekek szép őszi versekkel szórakozattak bennünket. Ugyanígy Ottó bácsi és Nusi néni is olvasott nekünk egy-egy verset a pihenőknél. A gyerekek számára is nagy élmény volt a természetben járni, mert, ahogy haladtunk az erdőben, felfedeztünk egy-egy csodát. A nap, ahogy besütött fák közé, felszárította a harmatot és feloszlatta a ködöt, egyszeriben elkezdtek hullani a levelek a fejünkre. Hihetetlen volt ez a levéleső. Az erdő muzsikája: az avar zörgése a talpunk alatt, a madarak csicsergése, néhol vijjogása. Közben láthattuk az itt-ott megjelenő kis gombákat, a mohás fatuskókat, mint egy puha fotelt, gyűjthettük a kisebb-nagyobb makkokat. A szalmabálákon való ugrálás igazi torna, a tölgyfák íves és göcsörtös ágai szinte hívogattak, hogy másszunk fel rá vagy hintázzunk rajta. A virágmezőben szaladgálni, fogócskázni csak ám az igazán jó móka! Persze mindezen élmények után már jólesett a finom meleg ebéd, amit Ottó bácsiék portáján fogyaszthattunk el. A kis pihenő és felfrissülés után újra felkerekedtünk és a buszmegálló helyett toronyiránt a faluba tértünk vissza a réten át. Kicsit nosztalgiáztunk is a Fekete-bokor láttán és víg nótaszóval érkeztünk meg falunkba.


2014.08.07-14. Szelestei nyári tábor

Egyszer volt, hol nem volt, még Sárváron is túl, de Szombathelyen innen, volt egy kis arborétum. Tele fákkal, virágokkal, réttel, kis tavacskával, házikóval, madárcsicsergéssel, mókusugrálással. Ennek a kis arborétumnak a közepén áll egy kicsiny kastély. Pompás kis szélforgóval a torony tetején, gyönyörű kis téli kerttel. Itt ücsörögve igazán elvarázsolva érezhetjük magunkat. Ebben a kastélyban lakott a ház ura. Ki olyan jól érezte magát itt, gondolta megosztja ezt a békét másokkal is. Megépítette a kert végében a Zsuzsanna hotelt kedves kis szobákkal, medencével, játszótérrel, kemencével. Ebbe a kis idillbe érkezett meg a mi vidám csapatunk. Ha megérkezett, be is költözködött, az édes kettesek a földszintre, a gyerekek-családok az emeletre. Ha beköltöztünk, be is rendezkedtünk. Gyorsan előkerült fürdőruha, labda, csónak és irány a medence. Az első csobbanás, vízi pisztolyozás után megtettük kis felderítő túránkat a környéken. Közben főtt rotyogott az ebéd és a vacsora a konyhán: hol marhagulyás, hol Eszterházy-szelet, hol túrós palacsinta, hol húsleves vagy épp milánói. Még sorolhatnám, de ki tudna megjegyezni egy heti menüt, amikor annyi minden más is történt. Egy biztos, nem maradt éhes senki sem. Vacsora után klubnapot tartottunk a medence partján. Előkerült a kártya, a babzsák, a színes ceruza és a sütemény. Mielőtt azonban mindenki elment volna aludni, még mozogtunk egyet: van, aki röplabdázott, van, aki tollaslabdázott, van, aki labdát pattogtatott, van, aki versenyt futott, de még az is előfordult, hogy újra a medencében csobbant valaki. Délutánonként sétáltunk kicsit az arborétumban, vonatoztunk Nagycenken, meglátogattuk Szombathelyt. Ez volt ám csak az igazi zenebona! Ugyanis pont akkor érkeztünk a belvárosba, amikor a fúvós zenekarok felvonultak. Így az utcán még táncra is perdültek a kisebbek. Végigjártuk a történelmi belvárost, a szűk kis utcákat, megnéztük a híres piacot. Utolsó délelőtt még egy kis kertészet látogatása is belefért a programba. Gyönyörködhettünk a szebbnél szebb mediterrán növényekben és persze kezdődött az alkudozás. Kinek mennyi hely maradt az autójában, mennyi és mekkora virágot vehetünk meg?! Nehéz ellenállni a csábításnak. Na, de ne feledkezzünk meg a mi kedves Háry Jánosunkról sem! Nélküle nem lett volna teljes a tábori hangulat, no és még az is lehet, hogy a kenyerünk sem sült volna ki a kemencében. Mert bizony, igazi frissen sült kemencés kenyeret ehettünk, finom ropogósat! És azt gondolom, nem sokan tudják, hogy nem csak a dinnyét kell kopogtatni, hogy érett-e, hanem a kenyeret is, hogy kiderüljön, megsült-e. Ínycsiklandó illata volt a kenyérnek, de még a fokhagymás húsnak, amit mellé felszolgáltak. Ez volt ám a lakoma. És a mi kedves házigazdánk harmonikaszóval búcsúzott el tőlünk. Hazaindultunk élményekkel telve, kipihenve, de még megálltunk egy pihenőre. Ki Sárváron a várnál, ki Celldömölkön a fürdőnél. Köszönjük szépen, szép volt, jó volt! Itt a vége, fuss el véle szép Zámolyunk közepére.


2014.04.30. Bolondos április – gyermekbarátos majális

Hagyományainkhoz híven az idei év április utolsó napján is megtöltöttük a régi játszóteret gyerekzsivallyal, nevetéssel, zenével, tánccal és finom illatokkal. Szép lassan, a felhőkkel együtt gyülekeztünk, játszottunk: zsákban futottunk, bekötött szemmel keresgéltünk, homokvárakat-sütiket építettünk, lufit fújtunk, fociztunk, tekéztünk, míg végül mi győztünk és az eső tovavonult. A lányok szép színes szalagokkal díszítették a májfát, amit a legények pillanatok alatt felállítottak. Mire felállt a kórus az énekszóra, már csak a taps szólalhatott meg. A szélben és naplementében szépen lengtek a szalagok. Közben a Kákics együttes is megérkezett és kezdődhetett a zenés mesejáték. A gyerekek közül volt, aki kolompos lett, volt, aki gazdasszony vagy gazduram. A juhásznak átadták megőrzésre a kecskéiket, cserébe rovásfát kaptak. A mese végére mindenki tánca perdült a vidám zenére, mert hát a juhásznak jól van dolga…. A nagy tánc után mindannyiunknak jólesett a finom bográcspörkölt. Az asztaloknál ülve beszélgetéssel és nótázással zárult ez a szép nap.



2013. december

Advent időszakához közeledve úgy gondoltuk, teszünk egy kiruccanást a győri fürdőbe. Testet-lelket nyugtató, tisztító kis vidám nappá kerekedett ez a novemberi ködös nap. Advent időszakában most rendhagyóan csak két alkalommal gyűltünk össze a Szép Ilonka Faluházban, egyszer a Mikulás-váró második, illetve a negyedik adventi vasárnapon. December 8-án a Fejér Megyei Könyvtár finanszírozásában a Szedtevette zenekar táncházat tartott számunkra. Kicsik és nagyok együtt ropták a táncot szó szerint kifulladásig, s aki mégsem tartott velünk a táncba, ő segített az éneklésben. Az egy órás tánc végén elindultunk a Mikulást lesni, sőt, közös énekszóval csalogattuk, hogy könnyen megtalálja a népes gyermektáborunkat. Nem is kellett sokáig várni, megérkezett a Télapó nagy piros zsákjával, tele ajándékkal és virgáccsal, hiszen „vannak még rossz gyerekek”, ahogy egy dal is felhívja rá a figyelmet. Kedvesen köszöntöttük, hellyel kínáltuk az öreg Télapót, hogy pihenje ki magát nálunk, majd a gyerekek szebbnél-szebb énekekkel, versekkel szórakoztatták. A Mindenki karácsonya szintén a szokottól eltérő volt. Nem készültünk műsorral, hanem arra kértünk minden kedves tagunkat, hogy hozza el magával jókívánságát, kedvenc versét, idézetét, énekét, amellyel köszönti a többieket. Délután együtt feldíszítettük az udvaron a Mindenki karácsonyfáját. Az Őszidő Nyugdíjasklub meglepetés műsorral köszöntött Bennünket, amelyet ezúton is köszönünk. Az így kerekedett ünnepség után meghitt teázással, beszélgetéssel töltöttük az estét. Marika nénitől most is kaptunk ajándékot, egy szép falinaptárt, amelynek lapozgatása közben sok-sok szép közös élményt felemlegettünk. Az óévet is együtt búcsúztattuk és köszöntöttük a 2014-es évet. Reméljük ebben az évben is sok vidám élményben lesz együtt részünk. Köszönjük mindenkinek az év során nyújtott támogatását, segítségét, programjainkon való részvételét. Amennyiben lehetősége nyílik rá és szeretné támogatni munkánkat adója 1 %-ával, hálásan köszönjük. A Zámolyi Gyermekbarát Egyesület adószáma: 18497850-1-07. Békés, boldog új évet kívánunk mindenkinek!


2013.08.14-20. Szilvásváradi gyermekbarát nyári tábor

Az idei év hagyományos nyári tábor helyszíne Szilvásvárad volt, ami az utóbbi évekhez képest egy kis változást hozott. Magyarország szinte egyik legnagyobb idegenforgalmi látványossága ez a hely, a településen belül rengeteg látnivalóval, programlehetőséggel. A Bükk hegység és erdeinek tiszta levegője mindenkire nyugtatóan hatott az első pillanattól kezdve. Az indulás ugyan a megszokottól kicsit szétszórtabb volt, de a többség egy gyönyörű tó partján, Bélapátfalván összevárta egymást és így együtt érkeztünk a Villa Park Panzióba. A gyerekek hamar birtokba vették a játszóteret és a medence körüli pihenőágyakat, míg Marika néni megkapta a kulcsokat és kezdődhetett a nagy pakolás. Bár volt, aki csak a fürdőruhát halászta elő a bőröndből és már csobbant is a medencében. A látnivalók közül először a Kocsi múzeumot látogattuk meg és ismerkedtünk meg a híres lipicai ménessel. Egy kisfilmet is megnézhettünk a lipicai lovak életéről, tenyésztéséről. Az, hogy mennyire meggyőző ez a kisfilm, az én kislányom megnyilvánulása talán egyértelműen kifejezi: „Kérek kancát, apa!” Meglepődve tapasztaltuk, hogy a gyönyörű fehér lovak mellett sötétszínű kiscsikók vannak. A természet mindig meglep bennünket. Sétáltunk a Pallavicini kastély parkjában is, de a kastélyt nem lehet látogatni, mert szállodaként üzemel. Másnap egy túrára vállalkoztunk, úgy ajánlották, hogy bátran vágjon neki bárki a Millenniumi tanösvénynek a kilátóhoz, mert nagyon kellemes útvonal, jó terep. Valóban szép és jó az út, de bizony vannak olyan szakaszok, ahol már fulladoztunk páran a meredek hegyoldalon. A kilátóból elénk táruló látvány azért mindenkit kárpótolt, a tiszta időben szépen rajzolódtak ki a környező hegyek. A visszafele úton pedig már többen rövidítettek, így behoztuk a lemaradást és időben érkeztünk az étterembe az ebédre. A kalandvágyóbbak délután birtokba vették a bob- és kötélpályát is, vagy jólesett az udvaron pihenni, kártyázni vagy épp a medencébe ugrálni. Természetesen a híres Szalajka-völgyet nem lehetett kihagyni a programsorozatból, erre egy egész napot szántunk és valljuk be, akár több napot is el lehetne ott tölteni tartalmasan. Az idei év csapadékviszonyai is kedveztek nekünk, így a Fátyol-vízesést is láthattuk, ahogyan a víz csordogál alá, valódi fátylat képezve. Együtt mentünk fel a végállomásig kisvasúttal és onnan mindenki a maga tempójában haladt, de mindenki meglátogatta az Istállóskői ősemberbarlangot, a Szabadtéri erdei múzeumot, a Kárpátok Őre Emlékművet és a pisztrángos tavakat. A sok túrában és kirándulásban megfáradt lábainkat úgy gondoltuk kényeztetjük kicsit, így egy kis kitérőt azért tettünk a településről és bebuszoztunk Egerbe a fürdőbe. Ez a buszozás egy külön élmény volt azokon a szerpentines hegyi utakon, különösen az utaslétszámmal együtt nézve, így a keleti kultúrába is belekóstolhattunk. Az utolsó nap gyorsan eltelt a jól összeszokott csapatnak, de az úgynevezett akadályverseny most sem maradhatott el. Ennek kapcsán azért az egri vár történelmét is felelevenítettük és azt hiszem még a Bélapátfalván élő emberek is örömmel hallgatnák azokat a történeteket, amiket a csapatok találtak ki településük eredetéről. De volt még itt igazi török hastánc is és népdaléneklés, vagy épp frizbi verseny a medence fölött. A lényeg, hogy mindenki jól mulatott a délután és este folyamán. A táborról íródott verseket hallgatva elmondhatjuk, hogy igazán jól sikerült ez a tábor is. Köszönjük mindenkinek, mert csak együtt hozhatjuk ezt össze.



2013.07.01-05. Nyári napközis tábor

Egy hét felhőtlen szórakozás, kicsik és nagyok együtt egy bandában. Talán ez jellemezhetné a legjobban az idei táborunkat. Igaz, kevesebben voltunk, mint a korábbi években, de sokkal összetartóbb csapat is alakult ki ennek következtében. Ez már első nap megmutatkozott, amikor szinte nem is igényelték a programot, jól feltalálták magukat a társasjátékokkal és beszélgetéssel a gyerekek. Pedig volt mit csinálni és persze készültek is szép halacskák, horgászbotok, kiscsónakok, nyakláncok, karkötők. Színesebbnél színesebbek és vidámabbak. A csónakokat délután a Kék-hídnál meg is úsztattuk, nem győztük kikapkodni őket a vízből, olyan jól úsztak, nehogy túl messzire menjenek. Éva néni interaktív csapatépítő játékait is alig lehetett abbahagyni, nemegyszer kicsúsztunk a tervezett időből, de a lényeg a jó móka. A keddi nap volt az autóbuszos kirándulás napja, ekkor először Börgöndpusztára mentünk, ahol bemutatták az állati jó tábort és lakóit, a különböző madarakat és kisállatokat. A kecskéket meg is etettük, majd minden gyerek kezébe jutott egy nyuszi vagy tengerimalac, akit dédelgetett. Ezután egy kis fertői túra következett, beleszippanthattunk a kéngázas nádi-iszapos levegőbe, magaslesről figyelhettük a madarakat, kanálison kellett keresztüljutni vagy ugrani és még egy nádi labirintusban is meg kellett küzdeni a rókával, farkassal és vaddisznóval, csak így juthattunk ebédhez. A hűs szobában megpihentünk, megebédeltünk, majd irány a strand. Igaz kissé hűvös volt még a víz, de egy igazi nagy csobbanásra nagyon jó volt a gárdonyi strand. A szerdai nap a sporté és játékoké, így aztán egy kis sátorépítéssel indítottunk, majd foci és csocsóbajnokság a Tomasso pizzériában. Retro játékokat is gyűjtöttünk, megkértünk mindenkit, hogy szülei padlásáról keressen elő egy régi játékot és hozza magával. Ezeket itt bemutattuk egymásnak, kipróbáltuk, de sajnos a bűvös kocka nem került elő, csak meséltük a hozzá fűződő emlékeinket. Csütörtökön Zámoly volt a főszerep. Végigsétáltunk vagy kerékpároztunk a falun, és első megállóként Kacsó Albertet kerestük fel, aki bemutatta fafaragó műhelyét és termékeit. Majd átballagtunk Nagy Károlyékhoz, akik bemutatták nekünk a farmjukat. Talán a legizgalmasabb dolog a gyerekeknek az volt, hogy megsimogathatták a sünit, ami nem egy hétköznapi kis sün, annyit elárulhatok. Egy kis kvíz következett, és aki jól figyelt, egy kis ajándékot is kaphatott. Ezután folytattuk az utat, egészen a Szent Hubertus vadászházig, ahol Újvári József vadász bácsi tartott nekünk egy kis előadást. Megtudhattuk tőle, ki lehet vadász, miket kell magunkkal vinni, ha vadászni szeretnénk és egyáltalán milyen feladatokat lát el egy vadász a mai világban. Bemutatta nekünk a fegyvereket és egy-egy trófeát is. Az illatozó pizza szakította félbe Józsi bácsi szavait és együtt ebédeltünk a hűs fák alatt. Szerencsére a szúnyogok a kezdeti nagy invázió után elcsitultak, így ebéd után kezdődhetett a nagy versengés, ki ismeri jobban Zámolyt, akár a történelméről, akár az utcákról, akár a tisztségviselőkről is legyen szó. Közben egy-egy népdalt is énekeltünk és vidám közmondásokkal zártuk a versenyt. Elég szoros volt a verseny, így mindenki fújhatta a magáét…szállt is a sok buborék a magasba! Pénteken újra buszra szálltunk, de most csak Fehérvárig mentünk. A Helyőrségi Klubban megtekintettük a Helyőrségtörténeti Emlékgyűjteményt, amely feldolgozza Székesfehérvár katonai helyőrség eseményekben gazdag múltját egészen napjainkig. A kisebbek zászlót, repülőt és ceruzatartót is csinálhattak, majd a nagyobbakkal együtt kipróbálhatták a különböző fegyvereket. Az udvaron még egy kis lovagi tornán is összemérhették erejüket a mi lovagjaink. Ezután a nagy melegben a fehérvári strandot kerestük fel, ahol a gyerekek nem győztek a vízbe ugrálni. Volt ott fejes, hasas, szaltó. Itthon pedig a meglepetés fagyi várt bennünket és a frissen sült szalonna, kolbász. Erre az estére már a szülőket is vártuk, hogy együtt zárjuk le a hetet, meséljük el együtt élményeinket. Köszönjük a sok segítséget, a támogatásokat, előadásokat és a Mika családnak a finom ebédeket a Tomasso Pizzériában. További szép nyarat kívánunk mindenkinek!


2013.04.30. Majális

Eljött ismét április utolsó napja, s akik ismernek Bennünket, tudják, hogy a régi játszótéren újra összegyűl a nagy csapat ilyenkor. Öröm volt látni a sok gyermek arcát, akik vagy a naptól vagy, a játéktól kipirosodott arccal mozogtak a téren. Szállt a hinta, gurult a focilabda, porzott a homokozó, repültek a karikák, de a zsákban futás, lufi fújás, arcfestés, lepényevés és kötélhúzás is nagy sikert aratott a gyermekek körében. A lányok-asszonyok zsebkendőt is hímeztek különböző motívumokkal és kedvesük monogramjával. Ezeket a szalagokkal együtt fel is kötöttük a májfára. A legények nekiveselkedtek és pillanatok alatt fel is állították a májfát, így a lemenő nap fényében szép látványt nyújtott a lobogó színes szalagokkal és zsebkendőkkel díszített fa. A legéhesebbek megkóstolhatták a bográcsban főtt marhapörköltet, de volt, akinek már csak a zsíros kenyérből jutott. A vidám est egy kis közös nótázással zárult.



2013.02.02. Farsang

Farsangon innen, vízkereszten túl – szólt a felhívás, hogy immár elérkeztünk a farsang időszakába, mulatozzunk újra együtt egy délután. A Kákics együttes tagjai elevenítették fel a régi hagyományokat, a tőlük megszokott igényes szép magyar zenével és humorral ízesítve. Megtáncoltatták a medvét és a kecskét, de a kakas sem bújhatott el a tyúkjai mögé. Belekóstoltunk kicsit a disznótoros hangulatba, vagy megleshettük hogyan szöktek fel a boros gazdák a pincébe nagyapáink-dédapáink idején. Mis is megtanultunk pár strófát, majd egy kis táncház keretében tanulhattuk meg az egyszerűbb tánclépéseket. Ha a lépések nem is voltak tökéletesek, a hangulat mindenképpen vidám volt. Ezek után biztosra vehettük, hogy a fánkoktól roskadozó asztal hamar megkönnyebbül. A gyerekek-felnőttek hamar jelmezbe bújtak, hogy így csaljanak még mosolyt az arcunkra. A kis fekete cica megkergette a kis egeret, az indián felébresztette kiabálásával a netán elbóbiskolókat, az édesszájúak irigykedve leshették az óriási csoki golyót, az ördög is meglengette a villáját, mert hát vannak még rossz gyerekek…de a fejvesztett futamról sem volt érdemes lemaradni. A sorba beállt még a Focista, a Csontváz, a karácsonyi rénszarvas és a Harisnyás Pippi is, de folytathatnám még a sort, melyet a Péter Bűvész zárt . S hogy méltó legyen jelmezéhez, néhány trükköt be is mutatott: eltüntette a csomót a két darabból összekötözött kötélről, előcsalogatta a négy királyt és még a gondolatunkban is tudott olvasni. Baráti beszélgetéssel, teázással és fánk majszolással zárult ez a vidám este.


2012.10.28. Tökparádé

Október végén a végéhez közelednek a munkák a kertekben, véget ér a termések betakarításának ideje. Megtelik a pince almával, körtével, répával, sütőtökkel, musttal és persze még sorolhatnánk, mi mindennel. Több idő jut újra a barátokra, a beszélgetésekre és a sok őszi szín, termés újra és újra arra csábít, hogy felhasználjuk őket az otthonunk díszítésére. A töklámpások ideje ez, ahogy régen is az volt, nem csak a mai halloween szelleme ez. Így mi is összehívtuk a kis társaságot, töltsünk együtt egy kellemes délutánt. Természetesen a tökfaragás volt a sláger, de készítettünk különböző füzéreket és baglyokat is. Egy-egy tagunk, illetve felkért vállalkozó segítségével étel-ital bemutató sarok is létrejött, amelyeket szép díszítés foglalt keretbe. Természetesen az ételek-italok is az őszről szóltak, így volt bor, must és fahéj szörp, tökös bólé kóstoló, magvas kenyér szelet, tökös rétes, pogácsa, pizza és alma puding, kompót. Mire besötétedett, a tökfaragással mindenki elkészült és az udvaron sorakoztak fel a különböző tökfejek, de a legnagyobb sztár mégis a tökkígyó volt. Ijesztően és barátságosan világítottak a kis lámpások a sötétben.


2012.10.23. Gánti kirándulás

A négynapos ünnep utolsó reggelén felkerekedtünk, hogy tegyünk egy kellemes sétát az őszi természetben. Nusi néni kedves verssel köszöntötte a szép számú csapatot, akik energiától telve toporogtak az úton. A reggeli nap még sejtelmesen fénylett át a hajnali ködön, varázslatos tájjá alakítva a Gánt feletti erdőséget. Beindulhatott a képzelet az erdei manókról és tündérekről. A valóságban persze mi csak mókussal, őzikével és kismadarakkal találkoztunk, de ki tudja kik laknak még az erdőben. Növényismereti órával is felért a kis séta, és sok termést is tudtunk gyűjteni: kecskerágó, galagonya, kökény, hecsedli, toboz, makk került a táskánkba és persze azokról a gyönyörű színes falevelekről se feledkezzünk meg. Utunk során az egyik pihenő Kápolnapusztán a temetőnél volt. A régi kis faluból mára csak ez maradt, illetve egy kis, romos ház. Itt Nusi néni a Halottak napja tiszteletére egy másik kedves verset olvasott fel. Tisztelegtünk a síroknál sétáltunk tovább a Vörösmarty-forráshoz. Itt szépen rendezett pihenőhely várt bennünket két gyönyörű juharfával, amely alatt a lehullott levelek az ősz minden színében sziporkáztak. A Róth gyerekek papája külön meglepetéssel is szolgát, ugyanis a szalonnasütéshez a száraz gyújtóst odakészített nekünk. Így pillanatok alatt ropogott a tűz, és már be is járta az erdőt a finom sült szalonna illata. A közeli vadászházhoz még felsétáltunk, és a gyerekek vidáman játszottak a kis ligetben, fára másztak, leveleket gyűjtöttek, labdáztak. Majd indultunk vissza a buszhoz, ahol Ottó bácsi Vörösmarty Mihály: Szép Ilonka versével búcsúzott el tőlünk stílusosan. A tiszta erdei levegő után jóleső fáradtsággal dőltünk el otthon kicsit, majd vettünk részt a nemzeti ünnepségen és koszorúzáson. Így lett teljes az ünnep.



2012.08.14-20. Őrségi nyári tábor

Kicsit nosztalgikus érzésekkel indult a csapat kisebbik fele erre a táborra, ugyanis majd’ 20 éve már jártunk itt ezen a vidéken… azt a túrát senki sem felejti el, ahogy a rekkenő hőségben kukorica táblán keresztül vezető úton jutunk el a Vadása-tóhoz. A mostani út sokkal egyenesebb és simább volt, a tó és környéke pedig gyönyörűen rendezett. De álljunk meg egy szóra! Utazásunk során útba ejtettük Magyarpolány kis községet is, ami a Nemzeti Örökségünk része. Megmásztuk a kálváriát, megpihenve a stációkon. A lépcsők számát illetően megoszlanak a vélemények, de mégsem akadt bíró, aki ismét megmászta volna a dombot. A kilátópontról sokan örömmel kiáltottak fel, hogy ott a Kab-hegy, tavaly ott kirándultunk. Robogtunk tovább, majd Körmenden pihentünk meg újra. Kíváncsian vártuk mit rejteget a Battyhány-kastély számunkra. Igazi élmény volt ez a múzeum. Digitális fényképezőgépeinkkel a kezünkben elbizonytalanodva álltunk a régi fényképezőgép előtt, vajon melyik oldalról is kell belenézni? Egy másik teremben már mi magunk is gróffá válhattunk egy percre: parókát ölthettünk, nyakéket tehettünk fel és tarthattuk a jogart. A férfiak körében nagy eszmecserére adott okot a velociped kerékpár és az örökmozgó óra. Volt még ott állat-és növénygyűjtemény, cipőkiállítás és grófi terem. Egy kis falatozás és már izgatottan szálltunk be újra az autókba, hiszen mindjárt ott vagyunk a szálláson. Már vártak minket, így gyors szobakulcsosztás és házirend ismertetés után kezdődhetett a pakolás és a hely felfedezése. Szép, rendezett udvar csábított minket pihenésre, a medence csobbanásra, a gyerekeknek játszótér és ping-pong asztal nyújtott még mozgalmasabb kikapcsolódási lehetőséget. A csend és nyugalom szigete volt ez a panzió, csak a madárcsicsergés és a mókus mogyoró ropogtatása hallatszott.
Vacsora után Marika néni hivatalosan is megnyitotta a tábort, ismertette a tervezett programokat, köszöntette az újoncokat és most sem érkezett ajándék nélkül, mindenki egy kis kulacsot kapott az összetartozás jegyében. Mindenki hamar megtalálta a neki tetsző időtöltést, így folyamatosan ment a kártyaparti, a sakk, a ping-pong, lubickolás a medencében, vagy épp séta, avagy futás a tó körül. A focipályát birtokba vették a fiúk-férfiak. Délelőttönként komoly mérkőzések folytak a Faterok és Fiúk között. Harmadik napra megtörtént a hosszú évek óta várt csoda, a Fiúk győztek! Hála Fecónak és Zoltánnak, akik felerősítették a csapatot. Ákos barátunk így nyilatkozott: szép lassan törtük meg őket, minden nap egy kicsit jobban.
A jelzett túraútvonalak nagyon csábítóak voltak, így nekivágtunk, hogy megnézzük Szőcén a tőzegmohás lápot. Kellemes erdei úton indultunk, gyönyörködtünk az erdei ciklámenben, majd egyszercsak napraforgó táblával találtuk magunkat szemben. A régi tagok egyszerre kiáltottak fel: Na, megjöttünk…csak hát a vetésforgó. Most kukorica helyett napraforgó. Tény és való, hogy kereszteztünk egy mezőgazdasági területet, de jelzett és kitaposott úton haladtunk végig. Útközben gyűjtöttünk makkot és tobozokat, gondolva az őszi kézműveskedésre, ettünk erdei szamócát és persze a szotyit is meg kellett kóstolni. A láp most a nagy szárazságnak köszönhetően nem az igazi arcát mutatta, de így is akadt olyan rész, ahol a gyerekek megtapasztalhatták, milyen az ingoványos talaj. Élményekben nem volt hiány. Hiszen még egy kis patak, vagy szalmabála is mennyi élményt rejteget! Aki nem jött velünk, ők a vacsorát készítették, bográcsban főzték a lecsót. A nagy túra után jól is esett mindenkinek.
Aki az Őrségben nyaral, Pityerszert nem hagyhatja ki. Mi sem tettük. Megnéztük a skanzent, ami a szeri építkezést és az őrségi életet mutatja be. Megtanultuk Szalafő melyik hét szerből áll, és hogy a seregélyek milyen okos madarak. Részt vettünk a helytörténeti múzeum megnyitóján és kipróbáltuk a tűzoltó autót, amit akkor kapott a falu ajándékba. A felújított pajtában nézhettük meg a Kajárpéci Otelló vásári tragédiát. Ezzel zárult a kulturális délutánunk. Következő kirándulásunk során Velemérre látogattunk, ahol az Árpád-kori templom a fő látnivaló. Épp délre érkeztünk meg és meglepődve hallgattuk a szép harangszót. A titkok háza ez a kicsiny templom. Nagy tudatossággal építették meg annak idején Szent István királyunk rendeletére. A freskók nagyon szép állapotban maradtak fenn, de az ablakoknak is nagy jelentőség jutott. Úgy alakították ki a kis nyílásokat, hogy az ünnepi hajnali fény mindig az ünnephez kapcsolódó freskót világítsa meg, míg a többi sötétben marad. Ezen kívül a gyerekeket teljesen lenyűgözte, hogy az ablak elé állva valóságos lámpává váltak és megszínesítették a csupasz falakat. Hol sárgára, pirosra, kinek épp milyen színű ruhája volt. Innen Magyarszombatfára vándoroltunk, ahol egy kedves vadász bácsi alakított ki a gyűjteményéből vadászati kiállítást. Elmesélte nekünk, miért is fontos a vadászati tevékenység és ennek szellemében nézzük végig a termeket. Az udvarban dámszarvasok és vaddisznók szaladgáltak. Egy kis pizza és fagyi mindenkinek új erőt adott a nagy melegben, így még volt kedvünk megnézni egy-egy fazekasműhelyt is.
Utolsó napon nem maradhatott el az akadályverseny. Kihasználva az udvar adta lehetőségeket több kis állomást építettünk be: növényismeret, memóriateszt, totó, ping-pong, célbadobás, helyismeret és vízhordás szokatlan terepen. A nagy összecsapásra pedig a medencében került sor. Víz alatti és váltó úszóverseny zárta a vetélkedőt. Mindenki a medence körül állt és szurkolt, szinte olimpiai hangulatot teremtve a kis medence körül. Még a kis Nóri tenyere is kipirosodott, annyira tapsolt a gyerekeknek. E kemény munka után a grillezett kolbász, virsli gyorsan elfogyott, Laci bácsi és Józsi bácsi nem is győzte sütni. Egy kis pihenő után a nappaliban gyűltünk össze, ahol a poéta kedvűek felolvasták a tábori élményeikről szóló verseiket. A Puszta-Farkas-Nyitrai trió család pedig az énekükkel arattak nagy sikereket. Az eredményhirdetés után a „buszos dalos pacsirták” derítették jókedvre a csapatot és Czifra Peti zárta a dalos estet.
Reggel szomorúan bár, de boldogan pakoltunk össze, ez a tábor is jól sikerült. A jó időre való tekintettel nem egyenest haza indultunk, hanem még betértünk Zalaegerszegre az élményfürdőbe, hogy igazi nagy csobbanással zárjuk a hetet.



2012.07.02-06. Nyári napközis tábor

Új év, új csapat, de a hangulat a régi. Vidám, felhőtlen. Igazi nyári időjárásban volt részünk, így feladta a leckét, milyen programokat is szervezzünk a gyerekeknek. Hétfőn Marika néni hivatalosan köszöntötte a táborozó gyerekeket és segítőket, majd mindenki kapott egy pléh bögrét, amit névvel és tetszőleges díszítéssel kellett ellátni. Ezen a héten mindenki ezt a bögrét használta, pénteken pedig természetesen haza vihette. Kezdődött az ismerkedés, ki kicsoda, mert nem is csak Zámolyról vagy csak a zámolyi iskolából voltak gyerekek. Ennek ellenére hamar kialakultak a kis csoportok. Közben megérkezett Budainé Marika néni, aki bemutatta a különböző báb típusokat és mesélt a bábjáték kialakulásáról. Hozott szép, különböző bábokat is, amit megnézhettünk, kipróbálhattunk. Együtt haladva, mindenki készített magának egy szép botos babát. Végül népzenére meg is táncoltattuk a babáinkat a magasban. Ebédezni rendszeresen a Tomasso pizzériába mentünk, ahol Tamás bácsi, Gyöngyvér néni, Tomi és Gyöngyvérke kényeztetett bennünket a finomabbnál finomabb ételekkel, sőt minden ebédhez még desszertet is kaptunk. Köszönjük szépen! Hétfőn extra ajándékban volt részünk, ugyanis a délutánra megkaptuk a csocsóasztalt, így igazi bajnokság kezdődött. Az udvaron, hogy senki ne unatkozzon, lehetett ping-pongozni, társasjátékozni, babázni. Kedden autóbuszos kiránduláson voltunk, meglátogattuk Pákozdon egy üzemet, ahol horgász úszókat gyártanak. Nagyon kedvesen fogadtak minket, körbevezettek, elmagyaráztak mindent, amit erről a tevékenységről tudni lehet. A legnagyobb meglepetés talán az alapanyag volt, senki nem gondolta volna közülünk, hogy ezek a könnyű színes úszók fából készülnek. Búcsúzóul mindegyikőnk kapott ajándékba egy ott készült úszót. Innen felmentünk megnézni a Bella-tavat, hűsöltünk egyet az árnyas fák alatt, de módosítottunk a programon, túra helyett irány a velencei szabadstrand. Így a délután kellemes csobbanással és fagyizással telt. A szerda kicsit lazább napnak indult, de a tornaterembe átérve hirtelen mindenki feléledt, komoly focimeccs kezdődött, míg a kisebbek az udvaron ügyeskedhettek a labdával, rajzolhattak az aszfaltra. Délután szélsárkányt és szélcsengős madárijesztőt készítettünk, amit másnap fel is vittünk a szőlőhegyre. A kerekszenttamási romnál röptettük a sárkányokat, majd Ili néniék telkén a nagy diófa alatt perecet ropogtatva gyűjtöttünk energiát a madarak riogatására. Tettünk egy kört a hegyen, megnéztük a présházakat, pincéket. Ahogy mentünk, kezünkben a madárijesztők szépen csilingeltek, de ha netán ettől még nem repültek volna el a gyümölcsfákról a madarak, a hangos heje-hujázástól biztosan. Délután üvegeket festettünk, míg főtt a finom meggylekvár. Miután üvegekbe mertük, szép meggy-mintás anyagot kötöttünk rafiával a tetejére. Természetesen ezt mindenki hazavihette kóstolónak. Pénteken elérkezett az utolsó nap, de még egy mozgalmas nap állt előttünk. Móron megnéztük a Lamberg-kastélyt és az ottani kiállításokat: a Sváb szobát, a könyvtárt, az Ezerjó Pince-Galériát és a Helytörténeti gyűjteményt. A parkban sétáltunk és a Zenepavilonnál frissültünk egyet, majd sétánk a Kapucinus templom előtt és téren vezetett, majd a Wekerle-szobornál, végül megérkeztünk a Bormúzeumhoz, ahol ebédeltünk. Nemcsak a finom ebéd esett jól mindenkinek, hanem a pince hűs levegője is ebben a nagy kánikulában. A kulturális séta után a délutánt a városi strandon töltöttük. Igazi hancúrozás-játék vette kezdetét, kicsik-nagyok immár együtt játszottak vidáman. Egy hét alatt igazi csapattá érett a banda. Faluházba visszaérve már vártak ránk a többiek, sült a finom kolbász, sütik töltötték meg az asztalokat. A szülők is megérkeztek és figyelmesen hallgatták az élménybeszámolót, néztük együtt a képeket Marika néni köszöntő szavai után. A legtöbben így vettek búcsút Marika nénitől: Köszönjük szépen, jövőre itt leszünk megint!



2012.05.13. Anyák-Apák napja

A szeretet nem szól, az néma csendben jár…
Május második vasárnapja immár több éve a gyermekbarátosok számára az Anyák-Apák napját jelenti. Idén is lelkesen készülődött kicsi és nagy, hogy kifejezze háláját, szeretetét. A megtanult verseket és énekeket a meghatottságtól és elérzékenyüléstől sokszor mégsem tudtuk úgy előadni, ahogy szerettük volna, de bízunk benne, ezt mindenki megbocsátja! A rövid kis műsor után meghitt beszélgetés vette kezdetét a tea és sütemény mellett. Jó érzés látni, amikor több generáció együtt ül az asztalnál, sőt nem csak egy család. Ezek a pillanatok nem pótolják az egész évi odafigyelésünket, de mégis szép emlékként őrizzük szívünkben szüleink, nagyszüleink, dédszüleink arcát, mosolyát. Nekem különösen különleges volt ez a nap, hogy immár anyukaként álltam színpadra és mondtam köszönetet. Mert attól, hogy anya lettem, nem szűntem meg gyermek is lenni. Az évek során folyamatosan alakul bennünk az érzés, hogy mit szeretnénk megköszönni szüleinknek. Óvodás és iskolás fejjel szinte még csak kötelességből tesszük, nem igazán értjük, mi ez a nap. Egyetemistaként-főiskolásként már érzékeljük a rengeteg munkát, amit értünk tesznek szüleink, de szülőként már tapasztaljuk is, hogy micsoda kitartás, türelem, aggódás húzódik meg a mosolygós és vidám arc mögött, hogy elhitessék velünk, ez a legtermészetesebb dolog a világon. És az is, mert egy gyermek mosolya mindenért kárpótol.



2012.04.30. Majális

Az elvarázsolt játszótér – Vannak még köztünk olyanok, akik szép emlékeket és képeket őriznek szívükben a játszótérről, arról a helyről, ahol a mai gyermekek nem is tudják elképzelni, hogy ott valaha hinta is volt...A gyermekbarátok vezetősége gondolt egy nagyot és valódi játszótérré varázsoltatta egy délutánra e helyet. S minthogy híven szeretnénk ápolni a hagyományokat, mi más is jöhetett volna szóba, mint a népi fajátékok. Volt ott kosaras körhinta, amit a nagyobb gyermekek hajthattak és a kisebbek utazhattak, csiga futóverseny, vesszőkarikával célba dobás, diótörés, gólyalábazás, teknőből horgászás, búza őrlés. Mindezek mellett nem maradhatott el az arcfestés, sőt a lángos evés vagy a kötélhúzás sem. A lányok színes szalagokkal feldíszítették a fát, amit a fiúk-férfiak fel is állítottak a tér közepére. A naplementében szépen lengedeztek a szalagok. Az Őszidő nyugdíjasklub és a Zengedezők lelkes tábora egy-egy kedves népdal csokorral köszöntötte a majálist és a megjelenteket. Köszönjük szépen! Közben már átjárta a levegőt a bográcsokban főtt pörköltek illata, aminek sokan nem tudtak ellenállni. Megérkezett a két zenész is, és hamarosan kezdetét vette a hajnalig tartó mulatozás.


2012.04.22. Csókakői kerékpártúra

És mégis mozog a Föld – A zámolyi gyermekbarátosok a Föld napja tiszteletére megmozdultak és kerékpárra pattanva hosszú kígyózó sorban tekertek át Csókakőre a várhoz. A csákberényi borút most különösen gyönyörű hátteret adott a túrának, a kellemes napsütés előcsalogatta az orgona virágait, és az enyhe szellőben hajladoztak mellettünk az ágak, illatuk pedig megédesítette körülöttünk a levegőt. Egy-két szorgos tag előresietett, hogy az ebéd is elkészüljön, így egy rövid pihenő után már sorba is állhattunk kis tálkáinkkal a finom paprikás krumpliért. Közben megérkezett Elemér bácsi is díszes ruhájában, aki röviden elmesélte a csókakői vár történetét és bemutatta az íjakat, amelyeket ők, mint várbarátok és hagyományőrzők használnak. A törökök ellen gyorsan harcba kellett szállni, így minden gyermek ügyes kezére szükség volt a felnőtteké mellett. Rendhagyó helyszínen ugyan, de minden előírásnak megfelelve a délután folyamán megtartottuk éves rendes közgyűlésünket is. A vár megtekintése elmaradt, mert nagyon gyülekeztek fejünk felett a szürke felhők, így hamar nyeregbe pattantunk és irány a mi drága kis falunk. Hamar hazaértünk így még mindenkinek maradt egy kis lazításra ideje vasárnap este.



2012.04.08. Húsvéti mulatság

Az idei húsvéti mulatságunk mottója: Ha jöttök lesztek, ha hoztok esztek! Ugyanis most egy újabb, Zámolyon kicsit elfeledett hagyományt idéztünk fel, a batyus bált. Természetesen most is lelkesen készülődtünk, hogy minden adott legyen a vidám percekhez, így tavaszi virágokkal, mini batyuval, húsvéti díszekkel tettük hangulatosabbá a termet. Az asztalok megteltek mindenféle finomságokkal, volt ám igazi terülj-terülj asztalkám! Szólt a vidám muzsika, gyorsan táncra perdült a társaság és jól mulatott hajnal hasadtáig. A lányok-asszonyok megfestették otthon a tojásokat, melyek aztán kis kosarakban várták a locsolókat. A fiúk-férfiak mellényzsebben hozták a kölnivizet és igyekeztek nem elfelejteni a szorgosan megtanult verssorokat. Azt hiszem, nem kell attól félni, hogy a társaságban megjelentek közül bárki is elhervadna. Felfrissülve készülhetünk a következő programra, irány a régi játszótér, díszítsük és állítsuk a májfát!


2011.10.22. Őszi családi nap

Az ég a bátrakhoz áll! - hangzik el egy híres musicalben és ez így igaz, ahogy azt az elmúlt szombat bebizonyította. A borongós hideg napok után igazi arcpirosító időben volt része azon bátraknak, akik kedvet kaptak a kirándulásra csalogató meghívónak. Gánt központjában szálltunk le a buszról és ballagtunk át a szovjet emlékműhöz, ahonnan indult valójában a túra. Nusi néni egy kedves őszi verssel köszöntött minket és hangolt rá arra, hogy élvezzük a természet adta szépségeket és kincseket. A harasztos ösvényen kellemesen lehetett sétálni és úton-útfélen belebotlottunk valami érdekesbe, a zacskók is hamar előkerültek, megkezdődött a gyűjtögetés: hecsedli, makk, toboz, kavics, csigaház, palaszív... és Marika néninek a túra végére virágcsokra is lett. Izgalmas volt felfedezni a régi bányagödröt is és elcsodálkozni a bauxit szép vörös színében, ami így ősszel még gyönyörűbb látványt nyújt. Délidőben előkerültek a szendvicsek,üdítők is, a friss levegő meghozta mindenki étvágyát. A túra a Gánt feletti dombtetőn végződött a Kitelepítési emlékműnél. Itt Ottó bácsi elmesélte az emlékmű történetét, illetve egy kedves verssel köszönte meg, hogy részt vettünk a kiránduláson. Itt bár kissé huzatos volt, megpihentünk kicsit, kaptunk nyalókát is, majd indultunk vissza a buszmegállóba, hogy a játszótéren a kisebbek még indulásig játszhassanak egyet. Itthon már meleg teával és ebéddel vártak Bennünket a többiek, akik nem tudtak velük tartani a sétára. Hamar megpihentünk, melegedni szerencsére nem kellett, és már kezdődhetett is a tökfaragás. Készültek szebbnél szebb töklámpások, kisebbek-nagyobbak, sárgák és szürkék, vidámak vagy ijesztőek. Mindemellett lehetett színezni is, vagy épp katicát varázsolni a hecsedliből, vagy Makk manót életre kelteni. A kreativitás határtalan! Játék közben aki megéhezett, megízlelhette a finomabbnál finomabb almás süteményeket, amelyeket tagtársaink sütöttek. Az est végén a mécsesek is előkerültek és vidáman lobogott a lángjuk a töklámpásokban.


2011.07.31-08.06. Nyári tábor avagy: „Irány a Bakony!

A Zámolyi Gyermekbarát Egyesület az idei évben is megszervezte immár hagyományos nyári táborát, helye a Tótvázsonyban levő Bakony hotel volt.
A kb. 1200 lakosú Tótvázsony a Bakony hegység déli lábánál fekszik, amely ugyanolyan messze található a Balatontól és a megyeszékhelytől,Veszprémtől.
Július 31-én közel 60-an , mintegy 15 autóból álló kocsikaravánnal keltünk útra. Az odafelé vezető útról egy kis kitérőt tettünk és megtekintettük a Baláca-puszta római kori villagazdaság romjait és központi épületét. Ezután páran elmentünk Veszprémfajszra is, ahol megmásztuk a Kálvária hegyet, melynek keresztje mellől páratlan kilátás nyílott a Balatonra és a Völgy-hídra.
Érkezés után mindenki birtokba vehette a szobáját. A 2-3-4-5 fős elegánsan berendezett, tágas, világos szobák minden igényt kielégítettek. Mindegyik szobához tartozott saját zuhanyzó, wc, erkély, illetve terasz. A svédasztalos reggelit és a háromfogásos vacsorát a hotelben biztosították nekünk. Az ebédről mi magunk gondoskodtunk: bográcsoztunk, grilleztünk.
Első nap a hotelt körülvevő pihenőpark megismerésével telt el. Felfedeztük a natúr fürdőmedencét, játszóteret, szabadtéri sakkot, pingpong asztalt, csocsót, focipályát.
Sétát tettünk a faluban. A község temetőjében nyugszik az utolsó bakonyi betyár, Savanyó Jóska. Sírját mi is felkerestük.
Fakultatív program keretében többen ellátogattunk Tihanyba, sétáltunk az úgynevezett Belső tónál, felmentünk az Apátsághoz, majd elmentünk még Sajkodra is. Az élmény csodálatos volt. Állíthatom, hogy ez a Balaton egyik gyöngyszeme, amit a turisták még nem nagyon fedeztek fel maguknak.
Második nap egész napos buszos kirándulásra indultunk. Először felmentünk a Vöröstón található Kálvária-dombra, ahonnan rá lehetett látni a nagyvázsonyi várra és a Kab-hegyre. Ezután a Kab-hegyet meg is másztuk, ahonnan a Dél-Bakony vonulataira nyílott szép kilátás. Délben Nagyvázsonyban a Várcsárdában ebédeltünk, majd megnéztük a Kinizsi várat és a panoptikumot. A várban megtekintettünk egy humoros stílusban előadott várjátékot is.
A harmadik nap kötetlen kikapcsolódással telt el. Végre lehetett fürdeni a medencében, a fiúk és apukák focizhattak, a lányok és az anyukák társasozhattak. Voltak akik biciklitúrára indultak a tihanyi félszigetre, voltak akik a sümegi várat mászták meg.
Csütörtökön sajnos eleredt az eső, de ez nem szegte kedvünket. A szálláson társasoztunk, pingpongoztunk, csocsóztunk, kártyáztunk. Késő délutánra kitisztult az idő, így még vacsora előtt erdei úton elsétáltunk a Cseri kastélyhoz.
Pénteken ismét kirándulni indultunk. Örvényesen megnéztük az ország legrégebbi még működő vízimalmát. Ezután Balatonfüreden sétáltunk a sétányon, majd várt ránk a Kelén nevezetű hajó, amivel egy órás sétautat tettünk meg a Balatonon.
Az egy hét gyorsan elröpült. A tábor végén természetesen nem maradhatott el a versírás és a záróbuli sem. Élményekkel gazdagon tértünk haza, máris számolva a napokat a következő nyári táborig.
/Rotterné Kőszegi Julianna/




A 16-os lányszoba e néhány sor írója

Az indulás a szokásos.
Ha gyerekbarát készülődik,
az idő mindig keseredik,
de nekivágunk mi mindig.
Hétfőn már a gyerekek a kis tóba fürödtek,
néha hadat üldöztek.
Kedden az idő kegyes hozzánk,
kirándulni indultunk ám.
A várjáték fergeteges,
Mixi gyerek levetkezett.
Szerdai nap igen laza
játék, pingpong, fürdőruha.
Csütörtökön eső esett,
a bűnbarlang kiteljesedett.
Pénteken a Kelén fedélzetén
ringatóztunk a magyar tenger vizén.
Ez aztán a remek tábor:
négyhónapos unoka, kakukkoló nagypapa,
mindenórás kismama, várólistás nagymama.
Mindegy nekünk milyen az idő,
Ha csapatunk együtt van, az a NYERŐ!


2011.07.04-08. Gyermekbarát nyári szabadidős napközis tábor

Immár második alkalommal hirdettük meg a gyermektagjaink körében a szabadidős napközis tábort, felvállalva azt, hogy egy héten keresztül minden nap 8 órától délután 4 óráig biztosítjuk a gyermekek felügyeletét, étkezését, természetesen izgalmas programokat kínálva a gyermekeknek, hogy „nyaralásként” éljék meg a hetet, nem felügyeletként. 46 különböző korú gyermek jelentkezett, akik az előre kiosztott programismertetőt látva már egyre inkább várták az első napot. Marika néni hétfő reggel hivatalosan is megnyitotta a tábort, köszöntötte a gyermekeket. Az első egy-két óra még azzal telt, hogy a gyermekek ismerkedtek egymással, összerázódott a kis csapat. 10 órára megérkezett Vértesacsáról Mezei Rácz Ferenc, aki először mesélt nekünk a boldog és egészséges életről, mit is kell tennünk ezért. Ezután kezdetét vette a nagy munka a gyékénnyel és sorra születtek a szebbnél szebb tárgyak: gyékényszív, hóvirág, rács, amire díszeket lehet akasztani, a fiúk kedvéért a kardkészítés technikáját is megmutatta. A legügyesebbek a végén a szövést is kipróbálhatták, így tányéralátét is készült. Feri bácsi megajándékozta a legügyesebb és legkitartóbb gyermeket, így Farkas Ágnes kapott ajándékba egy kis kosarat is. A kétórás foglalkozás után büszkén tartotta fel minden gyermek az általa készített ajándékot. A nagy munka után mindenkinek jólesett a kakaós csiga hideg tejjel és folytathatták a játékot, kézműveskedést. Julcsi nénivel origamizhattak, Niki nénivel szalvétagyűrűt készíthettek, legkisebbek rajzoltak, színeztek, de volt aki a kártyát, társasjátékot választotta. Ebédre a Tomasso pizzériába mentünk, ahol már várt a finom étel minden éhes szájat. Meglepetés desszertet is kaptunk Gyöngyvér néniéktől. Délután az iskola tornatermében lehetett focizni, az udvaron sátorállító verseny volt, melynek győztese egy hétre megkapta a sátrat, majd poénos feladatokból álló sorversenyben játszhattak. Közben felnőttek elkészítették az uzsonnát, lekváros, mézes, vajas kenyeret tejjel, üdítővel, melyet jóízűen falatoztak a kifáradt lurkók. Kedden reggel Pista bácsi katonásan szakaszokra osztotta a csapatot és kinevezte a szakaszvezetőket, ugyanis a program első része a tati laktanya látogatása volt. Marika néni az egyenruháról gondoskodott, mindenki kapott ajándékba logózott baseball sapkát, ami jó szolgálatot tett a héten a nagy melegben. A laktanyában a rövid ismertető után a katonák megmutatták a kézi fegyvereket, amit a kezükbe is vehettek a gyerekek, majd a tankot is beindították, a kis Bence pedig büszkén újságolta, hogy „még én is belebújhattam”. Az ebédhez a tópartra sétáltak, persze ott a melegben a lábfürdőt nem lehetett kihagyni, így a rövidnadrágok szára egyre rövidebb lett, hogy minél beljebb lehessen menni... Az ebédet és fagyizást követően pihentetőbb módot választottak a városnézésre: kisvonatra szálltak, ahol az idegenvezető bemutatta a város nevezetességeit. Szerda délelőtt kötetlen program volt a Faluházban: labdázhattak az udvaron, az asztaloknál kártyák, társasjátékok, színesceruzák forogtak, filmet-mesét nézhettek, horgászhattak a kis halacskákra a kádból. Szükség volt erre a szabadságra a gyerekeknek, így kipihenhették az eddigi fáradalmakat, nyugodtan beszélgethettek egymással, így jobban kialakult közöttük a kapcsolat. A névnaposokat és születésnaposokat is ezen a napon köszöntöttük. Az ebédet követően kisétáltunk a falu szélén lévő céghez, ahol Csörgei Csabáné fogadott bennünket, majd mutatták meg nekünk a lemezmegmunkáló üzemüket. Nagy fegyelemmel és érdeklődéssel figyelték meg a gyerekek a különböző gépeket: esztergagép, CNC, PC vezérelt lemezmeghajlító, ponthegesztés. A szemfülesek azt is megleshették, hogyan készült az ajándékunk. Ugyanis mindenki kapott ajándékba egy kis ZÁMOLY feliratú lemeztáblát. Ebédnél a gyerekek kérdésére, hogy hol is van ez a cég, azt a választ kapták, hogy a Kék-híd fele, amit persze nem mindenki tudott, mit is jelent, így az üzemlátogatás után lesétáltunk a híres helyhez. Menet közben kisebb növénytan leckét is vettünk a mezei virágokból, sőt a kislányok, akik buzogányt is szerettek volna magukkal vinni, Laci bácsi gálánsan teljesítette, még ha néha az árokpartra is huppant. A hídnál aztán napozhattak, kezüket hűsíthették a kis vízben, de a legnagyobb szenzáció mégis a nagyszámú orvosi pióca volt. Csütörtökön egy újabb buszos kirándulás volt, az első állomás a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély volt, az épület és a park megtekintése, mert hosszú út állt még előttük. Gyalog mentek át Bodajkra a Gaja-völgyben lévő turistaúton. A nagy melegben ott kellemes volt a levegő a patak mentén. Sziklára mászhattak fel közben, vagy fatörzsön kelhettek át a patakon. Az út végén várták a buszt, hogy a strandra felvigye őket. Ott aztán a hideg vízben gyorsan felélénkült minden gyermek, a kicsik a kisebb vízben, míg a nagyobbak a mély vízben lubickoltak, ugráltak a napozóstégről vagy éppen a partról lógatták a lábukat. Azért az ebéd hallata mindenkit meggyőzött, hogy kijöjjön a vízből és felszálljon a buszra, hogy mielőbb hazaérjenek a délutáni ebédre. Péntekre, ahogy az öregek szokták mondani, igazi arató idő lett, a levegő meg sem mozdult, csak tűzött a nap. A csapat így is felkerekedett és átkerekezett Orond-pusztára. Persze útközben többször megálltak pihenni, inni-enni, bálára felmászni, a filmforgatás helyszínét megnézni. Megnézték a Vécsei-tanyát, hancúroztak a majom-házban, jól megfürödtek a szalmában, így mindenki testközelből átérezhette, milyen érzés a szalmával dolgozni. Stílusosan ebédre kaszás levest kaptunk, ahogy az aratók is régen, de nekünk jutott még utána pizza és sárgabarack is. Ebédet követően vetítettünk le egy kis filmet arról, hogyan is arattak régen elődeink, sarlóval és kaszával, csépelték ki a gabonát és sütötték a kenyeret kemencében. Eszter, Zsófi és Éva néni mondott aratós verseket. Józsi bácsi előkereste a régi aratóruhát, be is öltözött, húzott egy nagyot a vizes korsóból és felvette a szerszámokat, majd kimentünk a kertbe, ahol bemutatta a kaszát, a fenőkövet, a sarlót, a gereblyét és a galymót is, amit Laci segítségével felerősített a kaszára. Elmondta hogyan is történt az aratás, melyik eszköz mire való, hogyan nézik meg, hogy érett-e a gabona, milyen gabonák vannak és két-három rendet le is vágtak. A marokszedő asszonyok hiányoztak, így azt is Józsi bácsi mutatta meg, de utána a gyerekek már beálltak a sorba és ők is készítettek madzagot, majd kötöttek kévét. Azt is megtudtuk, hogyan kell a kévéket egymásra rakni és a 18 kéve ad ki egy kepét vagy keresztet. Az aratás befejeztével, ahogy régen volt szokás a gazda kapott aratókoszorút, most pedig köszönetképpen a bemutatóért, a gyerekek adták Józsi bácsinak a koszorút, amit szintén saját kezűleg készített egy tagtársunk. Délután még várt ránk a fagyizás és a záróest, melyre a szülőket is meghívtuk. Levetítettük a hét során készült képeket, videót, közben grillen sült a kolbász vacsorára, desszertnek pedig sok szülő hozott süteményt, sós ropogtatnivalót és kellemes beszélgetéssel telt az este. Köszönjük mindazoknak, akik támogattak Bennünket bármilyen módon, hogy sikeres legyen ez a tábor és a gyerekek minél jobban érezzék magukat. A sikerről pedig a gyerekek véleménye ad bizonyságot, miszerint utolsó napon is már csak ezt hallottuk: „De kár, hogy már péntek van!”, „Olyan hamar vége lett a hétnek!”, „ Én jövőre is itt leszek!”. További kellemes, élményekben gazdag nyarat kívánunk mindenkinek!



2011.05.08. Anyák-apák napi ünnepély

Május első vasárnapján minden gyermek egyet szeretne: köszönetet, hálát mondani édesanyjának a sok szeretetért, gondoskodásért, féltésért.
„ Milyen az anya? Míg van, nagyon szép, s mikor nincs, kimondhatatlanul hiányzik. Úgy emlékezünk az anyai arcra, mint amikor a napba nézve behunyt szemmel észleljük, érzékeljük a ragyogást, a simogatást.”
2011. május 8-án 17,00 órakor Egyesületünk gyermek- és ifitagjai anyák napja alkalmából köszöntötték az édesanyákat a Szép Ilonka Faluházban. A gyerekek titokban készültek fel az alkalomhoz illő kedves műsorral. Már két órától lázas készülődés folyt a „színpad” függönye mögött, az utolsó simítások zajlottak a főpróbán.
Szeretettel és nagy izgalommal adták elő kicsik és nagyok a megtanult dalokat, verseket és zeneszámokat. A projektoros kivetítőn a műsorszámokat aláfestő megható képeket csodálhattunk.
Bár az apák napjának ünneplése kis hazánkban még nem igazán elterjedt ( hivatalosan június második vasárnapja e jeles nap) , fiataljaink gondoltak rájuk is. Szem nem maradt szárazon a Virág, Flóra, Mónika és Niki előadásában elhangzott, édesapákról szóló versek hallatán.
E délután az Őszidő Nyugdíjasklub tagjait is szeretettel vártuk, mert az ünnepi köszöntés a nagymamák, nagypapák, dédik tiszteletére is szólt.
Az szívhez szóló műsor végén minden meghívott kapott a gyerekektől egy-egy szál virágot. Mi pedig a szokásosnál is szorosabban és tovább öleltük őket, hiszen nehéz volt szavakat találni a meghatottságtól. Az est folytatásaként a szépen megterített asztaloknál közösen fogyasztottuk el a fiatalok által kínált süteményeket és teát.
Az édesanyák nevében ezúton szeretném megköszönni a meghitt pillanatokat, a szép műsor megszervezését ifitagjainknak.


2011.04.16. Pusztavámi kerékpártúra

A Föld napjához közel eső szombaton sokak nagy örömére elérkezett a kerékpártúra napja. Sokan erre az alkalomra kaptak-vettek új kerékpárt és türelmetlenül várták, hogy kipróbálhassák. A buszfordulóban gyülekezett szépen a tömeg, kicsi és nagy, fiatal és idősebb. A pályázaton nyert láthatósági mellényeket és láb-karpántokat is ekkor kapták meg a gyerekek Marika nénitől. A biztonságos túra érdekében elhangzott az eligazítás és tájékoztatás, majd nyeregbe pattant mindenki, vagyis majdnem, mert volt két autó, akik kísérték a csapatot, ha bárminemű segítségre szükség lenne. Az első pihenő Csákberénynél volt, ahol hamar előkerültek a szendvicsek és üdítők. Gyors igazítások a bicikliken, lánc, nyereg, gumicsere és újabb lendülettel indultunk neki a második szakasznak. Gyönyörű tavaszi táj mellett kerekezhettünk, tavaszi hérics és kankalin mosolygott ránk a rügyező fák között. Az első nagy emelkedőnél jött a séta szakasz, de így egy kis éneklésre is futotta, igaz lányok? Ezt az emelkedőt legyőzve jöhetett egy könnyed és izgalmas lejtő és váratlanul meg is jelent előttünk a tábla, itt a halastó, a célállomás. Letelepedtünk a parton, ahol már főtt az ebédünk. Míg elkészült, a nyuszi is fészket rakott a fa alatt, megörvendeztetve a kicsiket. A jóízű paprikás krumpli után tojások után kutattak a kisebbek az erdőben és fáradozásukért kaptak egy kis ajándékot is, kerékpárjukra hátsó villogó lámpát. A pihenő után újult erővel túljutottunk az emelkedőn és kényelmesen gurultunk le szinte Csákberényig, ahol a falu szélén már összegyűltek a falubeliek és csatlakoztunk hozzájuk a Tojásgurító családi délutánra. Aki a játékokon részt vett, kapott egy nagyon kedves Húsvéti díszt. A lazítás után már csak egy rövid táv volt vissza a réten keresztül, amit fáradozva ugyan, de hamar megtettünk. Mindenki megállapította, hogy elég erős szezonkezdésre sikeredett ez a túra, de a táj és a hangulat minden fáradozásért kárpótolt.


2011.02.24. Farsang

Február 24-én délután ismét összegyűltünk a Faluházban, hogy együtt töltsünk egy kellemes délutánt. A kisgyermekek már a program kezdetekor felöltötték jelmezeiket, igazi farsangi hangulatot keltve a teremben. Először egy kis „barkácsolásra” hívtuk a megjelenteket, farsangi álarcokat, maszkokat festhettek.
Majd a Zombori Band 2010 zenélt nekünk, akik moldvai zenét adtak elő különféle hangszerekkel. Az együttes pillanatok alatt táncházzá varázsolta a Faluházat, ahol kicsi és nagy, felnőtt és gyermek felszabadultan táncolhatott együtt.
Ezután következhetett a nap „egyik” fénypontja, amikor minden jelmezes kivonult a nézőtér elé, és egymás után sorban bemutatkozhattak, milyen jelmezbe bújtak ezen a napon. Mindenki nagy örömére idén rendkívül sok jelmezes vonult fel és még a felnőttek is kedvet kaptak a farsangoláshoz, hiszen megjelent Kömíves Kelemenné és kedves Ura is. A gyermekek között volt házimanó, kalóz, királylány, marslakó, indiánlány, superman és arab sejk is. A jelmezbemutató végére már mindenki nagy izgalommal várta, vajon milyenek is lettek idén a fánkok. Bár a zsűri korábban megkóstolta a versenyre benevezett sütiket, a gyerekek is szerették volna tudni, vajon melyik a legfinomabb. Idén nem csak a jelmezesek száma volt magas, hanem az elkészült fánkoké is, összesen 19 féle fánk készült! A zsűrinek nem volt könnyű dolga, de meghozta döntését és a kefíres fánkot találta a legfinomabbnak, amelyet Farkasné Sárközi Éva készített. Az est végén az üres asztal árulkodott a gyerekek véleményéről, minden elfogyott. Ezúton szeretnénk megköszönni a fánkokat!
Mondhatom, hogy a hagyományokhoz híven a Dezső család ebben az évben is megmozgatta izmainkat, pontosabban nevetőizmainkat. Ez alkalommal vendégművészeket is hívtak Fazekas Pista bácsi és Ibolya néni személyében. A Kesztyű című mesét adták elő, melyben az állatok sorban beköltöztek a kesztyű ujjaiba: a csiga, a cinke, a béka, a szarvasbogár és az öreg, rövidlátó hangya. Részemről elmondhatom, hogy humor kategóriában elnyerték az Oscar-díjat! A tanulság pedig: a BARÁTSÁG könnyebbé teszi a mindennapi gondokkal együtt élni az életet! Nagyon örültünk, hogy az idei farsangunkon is részt vettek olyan gyerekek és szüleik is, akik még nem tagjai Egyesületünknek.




2010.11.28. Első advent

Kreativitás és hatalmas adag hotdog akár így is jellemezhetnénk az első gyermekbarát adventi játszóház hangulatát. Kicsik és nagyok sokan eljöttek, nagy örömünkre. És ami külön öröm: új arcok is felbukkannak köztünk, akiket aztán körünkben is tarthatunk hosszú évekig. Talán épp ez a lényeg: igény és szükség van azokra a programokra, amelyek összehozzák a generációkat, az unokát a nagyszülővel, a kamaszokat az óvodásokkal, az anyukákat az apukákkal. Készülünk az ünnepre, de alig vagyunk együtt. Rohanunk, és kapkodást látunk magunk körül is. Ha ritkán felhív egy barát, aki őszintén kíváncsi arra, mi van velünk, lerázzuk. Talán olyan is van, aki kinyomja a telefont. Járjuk a boltokat, hogy idétlen kacatok után kutassunk, közben pedig pont azokra nem jut időnk, akik miatt az üzletekben bolyongunk.
Ha apró lépésekkel is, de ezen próbál változtatni a Zámolyi Gyermekbarát Egyesület.
Mint a régi falusi tollfosztások idején, összejövünk kicsit. Beszélgetni, együtt kézműveskedni, az ünnepre hangolódni. És erre bíztatunk mindenkit az elkövetkező vasárnapokon is: kedves ajándékötletekkel, finom uzsonnákkal készülünk, neves vendégeket hívtunk, muzsikaszót hallgatunk.


2010.10.24. Tökparádé

Úgy tűnik, a gasztrofesztiválok egyre népszerűbbek Magyarországon. A rácalmási faluvédők Tökfesztivált rendeztek nemrég, aztán most zajlott a velemi gesztenyefesztivál. A magyaralmási Almamag Egyesület szilvalekvárfőző versenyt hirdet, amikor beérik a gyümölcs. A zámolyi Gyermekbarátok hagyományai között évek óta szerepel a farsangi fánkok versenye, most pedig őszi programként Tökparádét szerveztek.
Töklámpást faragni régen is október közepén a tök és a kukorica betakarításának idején szoktak, hiszen a két növényt sokszor egy területen termesztik. Tökvicsori faragást sokfelé rendeznek, akár kukoricafesztiválokhoz kapcsolódva.
Október 24-én tartotta meg a Gyermekbarát Egyesület is az őszi időszak első programját. A nyári tábort követő egyesületi közgyűlés után most találkoztunk először. Kicsik és nagyok egyaránt töklámpást készítettek. Volt ott kerek tök, hosszú tök, egyenes és görbe, csíkos és sárga, zöld és hófehér. Óriási narancssárga éppúgy, mint aprócska dísztök. Tetszett volna Gombóc Artúrnak ez a változatosság!
A felnőttek előzőleg különböző édes és sós ételeket, süteményeket készítettek és hoztak a gyerekek nagy örömére. A fiatalok változatos díszeket készítettek családtagjaiknak, szeretteiknek. Az üvegfestéktől elkezdve az ajtódíszen át a töklámpásig mindenki talált magának elfoglaltságot.
S közben az összes felnőtt büszkén nézte, hogy munkálkodott a saját kis tökmagja.
Miután a gyerekek végeztek a tökök kifaragásával, már besötétedett. Így hát mindenki kivitte és meggyújtotta mécsesét a saját lámpásában. A faluház egész udvarát a töklámpások világították be. Ez nagyon látványos, hangulatos és figyelemfelkeltő volt. Ezen az alkalmon az összes kis tökfilkó megtalálta a közös hangot a saját tökjével. Persze a szomszéd tökje mindig sárgább volt!


2010. Július 5-9. Napközis tábor

A nyáron 42 gyermek részvételével megrendezésre került első napközis táborunk. Július 5-9-ig töltöttünk el együtt egy hetet. A tábor bázishelye a Szép Ilonka Faluház volt, minden reggel ide érkeztünk és innen indultunk tovább. A táborozó gyerekeknek egy héten keresztül ingyenesen biztosítottuk reggel 8 órától délután 4 óráig a felügyeletet, a háromszori étkezést és a különböző programokat. A reggeliről minden nap Simon Zoltán gondoskodott és szállította ide nekünk a frissen sült pékárut. Az ebédeket a Pedró Sörözőben készítették, melyet több alkalommal ott is fogyasztottunk el.
Hétfőn reggel Németh Józsefné Marika néni és Ujvári József polgármester nyitotta meg a tábort. Ezután kézműveskedtünk Margitka néni és Gyöngyvér néni irányításával. Lehetett készíteni rongybabát, similabdát, virágokat, hűtőmágnest és különböző kreatív dolgokat. A legjobban mindenkinek a papírmerítés tetszett a hűs fák alatt a szabadban. Délután az iskola tornatermében Fazekas Pista bácsi és Németh Józsi bácsi irányításával érdekes sportversenyek részesei lehettünk.
Második nap útra keltünk. Autóbusszal átmentünk Csákvárra, ahol a Mentőállomáson Molnár András és Dóka István mentőápolók már vártak ránk. A vállalkozó kedvű gyermekeken megmutatták a különféle kötözési technikákat, a sérültek ellátását. Jókat derültünk egy-egy bekötözött társunkon. A mentőautót is megnézhettük belülről. Köszönjük az érdekes bemutatót és türelmüket! Ezután a Vértes Múzeumba, majd egy nyári zápor után a Fazekas Múzeumba látogattunk. Ebéd után rajziskola következett Endrey-Nagy Irma néni segítségével. Megtanulhattuk, hogy egyszerű formákból hogyan lehet szép rajzokat létrehozni.
Szerdán a faluban kirándultunk. Először felmentünk a Sörfőzőbe, ahol Bánszki István érdekes előadását hallhattuk a sörkészítés folyamatáról, majd belülről is megnézhettük az előkészítést, a nagy sörtartályokat és a végső fázist, az üvegbe töltést. Ezután a lovardában ismerkedtünk a lótartás eszközeivel, kellékeivel. Innen átsétáltunk a Magtár épületébe. Itt Menyhárt István és Váczi Márk bemutatta nekünk a II. világháborús és a néprajzi kiállítást. Úgy éreztük, mintha egy időutazást tettünk volna a múltba. Az idő megállt körülöttünk, újra az 1940-es években jártunk. A színvonalas kiállítás tárgyai között teljesen átélhettük a háború borzalmait.
Ezután a halastóhoz vettük az irányt és Váczi Máté mesélt nekünk a horgászásról, a tóban fogható halakról. Egy kis pihenő után jó 4 km-es túra következett a nagy melegben a Vadászházhoz.
Természetesen Németh Józsi bácsi, mint mindig most is tudott egy rövidebb utat, de szerencsére nem választottuk a nyakig érő , gazos utat. A hosszabb úton délre meg is érkeztünk. Itt Mikola Lajos a Zámolyi Hubertus Vadásztársaság vadőre fogadott bennünket. Előadását érdeklődve hallgattuk. Megtudhattuk melyek az erdő nagyvadjai, ezekre mi jellemző. A gyerekek megnézhették, megfoghatták a különféle agancsokat, agyarakat, a kitömött vadmacskát. Akit érdekelt, az kézbe vehette a vadászpuskákat is. Az ebédet ezen a napon itt fogyasztottuk el, amit Szalai Péter szállított ide nekünk. Majd fáradtan gyalog indultunk vissza a faluba. De gyaloglásunk nem volt hiábavaló. A távolból, mintha egy délibábot láttunk volna, Szűcs Berti bácsi alakja látszott körvonalazódni a Globusnál. Ránk várt és mindenkit megvendégelt a fagyijával. A nagy melegben nagyon jól esett, köszönjük szépen!
Csütörtökön autóbuszos kirándulásra indultunk. Minden résztvevő emblémás fehér pólót kapott a tábor emlékére. Úticélunk Veszprém volt. Megnéztük az állatkertet, majd fürdőzés következett Balatonkenesén.
Pénteken a székesfehérvári Tűzoltóságra látogattunk el. Kipróbálhattuk a vízsugarat, beszállhattunk a tűzoltókocsiba, megnézhettünk egy riasztást és a tűzoltó múzeumot is. Egy tűzoltó bemutatót tartott nekünk. Létrával a kezében 3 emelet magasságba 15 mp alatt ért fel. Köszönjük a lehetőséget! Ezután ellátogattunk még a Bory-várba is.
Délután a tábor zárásaként szalonnát, kolbászt sütöttünk, szülőkkel együtt fényképeket nézegettünk.


2009. november-december

Az őszt Győrben búcsúztattuk. Óriási érdeklődéssel várták tagjaink az élményfürdőzést, különbuszos kirándulásunk jól sikerült.
Rohannak a napok egymás után, immáron már az adventi készülődést is megkezdtük. Az első játszóházba társas játékokkal, csapatépítő feladatokkal vártuk a falu apraja-nagyját, szép számmal eljöttek kicsik és nagyok.
Alig fértünk el az alkalmilag berendezett nézőtéren, amikor a pesti Kincses Színház háromrészes produkciója megkezdődött.
Azt gondolom, hálás közönség fogadta Bözsit, a bohóclányt, Gullivert, aki gitárjával és szöggyűjteményével érkezett, no meg Mollini bűvészt és a gyerekek káprázatos trükkjeit. Vandus, Eszter, Máté, Csabi és a többiek: ügyesek voltatok!
S ami még ebből az esztendőből hátravan: három adventi vasárnapi játszóház, mindig 15 órától. Programjaink ingyenesek. December 6-án madáretetőt barkácsolunk, madárkalácsot és merített papírt készítünk, amíg a titokzatos Zenemikulásra várunk.
A harmadik vasárnapon, 13-án Luca napi boszorkánykonyhává rendezzük át a Faluházat és hogy a fiúk-férfiak se unatkozzanak, ők diót törnek és Luca széket készítenek, Vas megyei Lucázással. Figyelem, belépés sámlival és kalapáccsal! Érdemes betérni, hátha még a helyi boszorkányok is megjelennek a játszóházban...
December 20-án pedig a Mindenki karácsonya zárja az adventet, ahol feldíszítettük a karácsonyfát, uzsonnával és ünnepi műsorral kedveskedtünk a vendégeknek, amit tagjaink és a Karácsonyi Fúvós Zenekar adott elő.


2009. október - Szakmai tanulmányút

Vas megyében töltöttünk egy őszi hétvégét a Zámolyi Gyermekbarát Egyesület szakmai tanulmányútján, mégpedig egy aprócska faluban, Vassurányban.
A Nemzeti Civil Alapprogramhoz benyújtott sikeres pályázatnak köszönhető, hogy több mint negyvenen eljutottunk Janzsó Péter szülőföldjére és ott két gazdag napot tölthettünk el.
Megismertük a helybeli Gyermekeink Öröméért Egyesület tevékenységét, lelkes tagjait, a vassurányi civileket. Elmondhattuk egymásnak pályázatírási, egyéb forrásteremtési tapasztalatainkat, kölcsönösen átadva a már megszerzett tapasztalatokat a két egyesület munkájáról. Közös kulturális műsorral gazdagodtunk és részt vehettünk a vasi egyesület születésnapi ünnepségén. Gasztronómiai kirándulást tettünk a velemi gesztenyefesztiválra és megnéztük Kőszeg belvárosát illetve a Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpontot is.


2009. szeptember

Alig néhányan, de mégiscsak egyesületünket képviseltük a Budapesten megrendezett XI. Női Mozgásfesztiválon. A Fejér Megyei Szabadidősport Szövetség által biztosított különbusszal utaztunk és egész napos intenzív, ám mégis jókedvű sportteljesítményünkkel a Fejér megyei csajok harmadik helyezéséhez járultunk hozzá.
Szeptember 12-én ünnepelte 15. születésnapját a Fecskepalota. A program része volt a civil szervezetek részére szervezett lecsófőző verseny is. A Szép Jelen Alapítvány meghívásának egyesületünk is eleget tett, kellemes délutánt töltöttünk el a bányatelepi rendezvényen.


2009. augusztus


A Tábor
avagy mi volt a legjobb , szerintem?
Elérkezett a várva várt nap. Elindultunk táborozni. Közel tizenöt éve együtt. Érdekes módon nem unjuk. Gondolom, vannak akik gyakorlottabb táborozók, mint a gyermekbarátok, de szerintem hatalmas munka megszervezni több mint hatvan fő gondtalan pihenését. Nem egyszerű
dolog. Nemesnádudvar. Ez volt a cél. Elértük, mintegy tizenöt autóval. Az egy hetes pihenés nagyon jól esett mindenkinek, kicsinek és nagynak egyaránt. Szerintem mindenki megtalálta a neki tetsző programot, amiben igazán bővelkedtünk. Ez a pár nap gyorsan eltelt. Pontosan ezért az utolsó együtt töltött napot szeretném kiemelni a többi közül. Nekem nagyon tetszett. A fiatalok mások bevonásával nagyszerű játékos délutánt szerveztek. Az ügyességi versenyektől kezdve a szellemi totóig minden terítékre került. Gyerekek és felnőttek egy csapatban versenyeztek, és mindenki szinte egyként szurkolt. A vízből történő kagylógyűjtés feledhetetlen élményekkel gazdagította a részvevőket és a nézőket is. A játékos délutáni versenynek azt hiszem, van két győztese. A gyerekek és mi, felnőttek. Természetesen a résztvevő csapatok különféle díjazásokban részesültek. Az utolsó nap záró részében a közös vacsora elfogyasztása után meglepetésben volt részünk. A születésnaposok, és mások nagy örömére Marika néni tortával édesítette meg az együtt töltött napokat. Köszönöm, hogy részese lehettem egy újabb élménynek. Üdvözlettel:Pista bácsi



2009. Július-augusztus

Ebben az időszakban az első említésre méltó program a gánti gyalogtúra volt. A lelkes kis csapat megjárta a szőlőhegyet, Gánt-bányatelepen a geológiai parkot, a volt bauxitbánya területét, majd a Fecskepalota udvarán főzhettünk és ebédelhettünk.
Aztán egy hangulatos kenutúra és strandolás következett a Velencei-tónál. A 7-8-9 fős kenukkal vadregényes helyekre, szűk nádasokba jutottunk el, élvezetes program volt.
A Zámolyi Napok rendezvényein a fotópályázatunk kiállítási anyagával, arcfestéssel, kézműves gyermek játszóházzal jelentünk meg. Hogy egyre inkább erősítsük a gyermek és ifjúsági tagozatot, a főzőversenyen igen alacsony átlagéletkorral indítottunk csapatot. A fiatalság büszkén viselte az egyesületi logóval ellátott kötényeket, hiszen a rangos harmadik helyezést érték el.
Aztán iskolaköszöntő pingpongversenyt és játszóházat rendeztünk augusztus utolsó hétvégéjén, amely az előző számban már részletesen bemutatott „Próbálj ki mindent, csak a szereket ne!” drogprevenciós programunk része volt. Meghívtuk dr.Fodor Ildikó háziorvost és az Ifjúsági Klubot, hogy egy újabb kábítószer prevenciós film, a Requiem egy álomért vetítése után tanulságos beszélgetést folytassunk. Persze arra is alkalom nyílt, hogy a friss nyári élményeket fotóink segítségével felidézzük.


2009.05.02. Anyák napja

Erre a hosszú hétvégére még egy program jutott: anyák napja alkalmából kiránduláson vettünk részt a jeli arborétumban. A néhány órás séta során kiderült: a fenyőfélék száma meghaladja az ötvenet, a nyírgyűjtemény 39 különböző fajtáján kívül számos lombos fafaj, örökzöld és lombhullató cserje is fellelhető. Megtalálható még a lágyszárú hagymás, hagymagumós és gyöktörzses növények 100-nál több faja is. Minket mégis a havasszépe, azaz a rhododendron tömeges virágzása vonzott, amire a helyet igazán jól ismerő „vazsmegyei” Péter barátunk és felesége, Móni hívta fel a figyelmünket. Köszönet érte, nem kellett csalódnunk. A kert virágruhába öltözött, színorgia várt bennünket. Csak ámultunk és fotóztunk, hogy egy kis szeletét a látottaknak hazavihessük magunkkal.


2009.04.30. Majális

A májfa állításakor április 30-án már-már hiányérzetünk lett volna, ha a korábbi évekhez hasonlóan nem jön egy tavaszi zápor. Megérkezett. De amilyen gyorsan jött, úgy el is vonult és zavartalanul megkezdődhetett a kötélhúzás, célba dobás, arcfestés, lángosevés, no meg a pacal és marhapörkölt főzés. Az Őszidő Nyugdíjasklub idén is csatlakozott hozzánk, hogy énekszóra köthessék fel a lányok a színes szalagokat, s hogy a legények és férfiak felállíthassák a fát. Gábor muzsikája tán éjfél után is messze hallatszott.


2009.04.18. Pátkai kerékpártúra

Aki már belekóstolt abba, mekkora feladat egy-egy programot jól megszervezni, tudja, hogy a siker egyik fokmérője a résztvevők száma. Amikor április 18-án reggel 70-en gyülekeztünk a református templom előtt, hogy tavaszi kerékpártúránkra elinduljunk, belekóstolhattunk ebbe a sikerbe. Bizony kellemes érzés volt, hogy ilyen sokan kelnek velünk útra, ráadásul óvodás kortól nagypapa korú résztvevőig minden korosztály képviseltette magát!
Ez persze a biciklik különböző kerékméretében is megnyilvánult...
Azon felül, hogy jól éreztük magunkat a szabadban, hogy közösen főztünk egy finom bográcsos ebédet, hogy lovaskocsiztunk, hogy kirándultunk a pátkai víztározó körül, hogy a mozgás örömét élveztük, hogy születésnapján köszönthettük Pieber Márkot, nem titkolt célunk volt megmutatni, hogy lehet ránk számítani és kell is velünk számolni.
A hetvenfős kerékpártúra egy olyan programsorozat része, amivel azt kívánjuk megmutatni: alapvető a fiataljaink részvétele a demokráciában. Ennek értelmében bátorítjuk a zámolyi ifjúságot, hogy aktívan éljenek állampolgári szerepükkel. Ez a cél megvalósul, ha növelni tudjuk a fiatalok aktív részvételét Zámoly civil társadalmi életében. Ezért is volt megtiszteltetés, hogy felkérésünkre Ujvári József polgármester is velünk tartott.


2009.02.07. Farsangi mulatság

A Zámolyi Gyermekbarátok vízkereszt utáni első programja, a farsangi mulatság segített a tavaszvárásban, a tél végi szürke, egyforma napok elviselésében. Hiszen gazdagodtunk dr. Lukács László néprajzkutató farsangi témájú előadása és vetítése által, üde színeket hoztak a maskarába bújt gyerekek, finomabbnál finomabb fánkokat kóstolhattunk a fánksütő versenyre érkezett remekművekből. Egy közismert musical dallamaira koreografáltak kis műsort az ifi tagozat tagjai, melyben a nagymenőt alakító Máté jól állta a lánykoszorú ostromát. Noha épp most rügyezik a nőiességük, mégis bombanőnek érezhették magukat a lányok a színpadon.
Hófehérke története következett a sorban a krónikás mindenre elszánt családjának előadásában. Kedvet kapott a Németh testvérpár is, hogy párjaikkal bolondozzanak kicsit velünk is, egymással is. Baranyi Ferenc művét, A lónak vélt menyasszonyt mintha csak rájuk, az ő karaktereikre írta volna a szerző!Telitalálat volt a választás. Ki mást vonhattak volna be ebbe a fergeteges vásári komédiába, mint az ízes vasi tájszólását gondosan őrző Pétert? A klasszikus félreértés-szituációt látva és hallgatva szem nem maradt szárazon a kacagástól.



2008.12.31. Szilveszter

Az évet is együtt búcsúztattuk. Családi mulatságunk szilveszterkor olyan volt, mint az egész esztendő: mozgalmas, vidám és bizony gyorsan eltelt.


2008.12.21. Mindenki karácsonya közös ünnepség

Közös falukarácsonyunkra izgatottan készültünk, sütöttük a finom süteményeket, az asztalokat ünnepire terítettük és a gyerekek, fiatalok a közös műsorra próbáltak. Az ünnepi este díszvendége volt a besnyői Szironta Csengettyű és Citeraegyüttes. Felemelő, ünnepi közös pillanatokban volt részünk.


2008.12. 13-14. Luca-napi hagyományőrző délután és harmadik adventi já

A harmadik gyertyát a Fecskepalotában gyújtottuk meg. Ahogy 2007-ben, tavaly is itt tartottuk évzáró programjaink egyikét. Ezúttal Gántról érkeztek hozzánk fiatalok német nemzetiségi betlehemes színdarabbal, Zimmermanné Piroska néni pedig borlevest hozott nekünk kvircedlivel (mindkettő hagyományos sváb finomság!). Voltak vidám és felhőtlen, ugyanakkor meghitt és szomorkás pillanatai is az ottani együttlétnek.


2008.12.07. Második adventi játszóház és a Kákics Együttes műsora

Moldvai és sokac hagyományokat ismertetett meg velünk a Kákics Együttes a második vasárnapon. Hangszerbemutatójuk élvezetes volt, dudákat, különleges furulyákat és a „csipisüti”-t, más néven gordont is megismerhettünk „munka közben”. A finom harapnivalót a kézműves játszóház közben fogyasztottuk el.



2008.11.30. Első adventi játszóház és görög táncház

Kala Christuyenna!

Így kívánnak egymásnak boldog karácsonyt a görögök Beloianniszban, a Fejér megye nyugati részén, Ercsi határában lévő kis faluban is. Krisztina és társai a görög faluból érkeztek a Zámolyi Gyermekbarát Egyesület első adventi játszóházába. A Triandafila (magyarul Rózsák) Tánccsoport volt a mi első karácsonyi ajándékunk, hiszen nem csupán táncbemutatóval örvendeztettek meg minket, de szinte egész délutánt betöltő programot szerveztek, mert műsoruk után táncot tanulhattunk. Miközben vezetőjük a görög karácsonyi szokásokról beszélt, asszonytársai gyönyörű népviseletben a gyerekek közt körbekínálták a magukkal hozott jellegzetes görög süteményeket, például póréhagymás pitát.
A szokásos kézműves elfoglaltság sem maradt ki az első játszóház programjából: tisztelegve görög vendégeinknek, kék gyertyákat fehérrel hímeztünk, illatos batyukat kötöttünk, de Mikulás-kiscsizma-karácsonyfa tűpárnákat is hazavihettek a gyerekek. A palacsintázás révén pedig uzsonnához jutottak az éhes szájak.


2008.09.27. Magyaralmási kerékpártúra

Szeptember utolsó szombatjára szerveztük meg a magyaralmási úticéllal az újabb biciklis programunkat. Kellett hozzá az is, hogy a Magyaralmási Almamag Egyesület tagjai jó szívvel hívjanak minket, de az is, hogy legyen pár lelkes jelentkező Zámolyon. A szomszéd falu szüreti programjára végül harmincan keltek útra. Bár a táv rövid volt, a földút mégis jól próbára tett mindenkit. Kellemesen elfáradva érkeztünk meg a Bográcsban rotyogó pörköltek földjére. A szüreti mulatság része volt ugyanis a pörköltfőző verseny, amire mi is beneveztünk, két étellel is: az egyik tűz a körömpörköltet, másik a marhát melengette. Amíg az ebédünk készült, vérnyomást és vércukrot mérettünk, megnéztük a sárosdi hastáncosok színvonalas műsorát, bepillantottunk a versenytársak bográcsaiba, ismerkedtünk a szomszéd falu vendégszerető lakóival és persze régi ismerős is akadt bőven. A finom ebéd után indult útjára a szüreti menet. Táncos fiúk és lányok ültek a feldíszített kocsikon, mögöttük pedig mi kerekeztünk végig a falun, meg-megállva egy röpke táncra. A zenét a kimlei harmonikások biztosították. Az út visszafelé sem tűnt simábbnak, de mindnyájan, még a legifjabb is zokszó nélkül gyűrte a kilométereket.



2008.08.09-16. Tiszafüredi nyári tábor

A szállásadók pincevacsorával vártak minket, ahol a finom rétes elfogyasztása közben Némethné Marika új emblémás trikóval ajándékozta meg a gyerekeketés szintén az egyesületi logóval készített kötényt kaptak mindazon felnőttek, akik a „gulyáságyút” töltik évek óta. „ A kötény kötelez” - mondogattuk, így hát estéről estére volt szerencsénk megkóstolni a specialitásokat. Persze nem csupán finom étkekről szólt az idei tábor! A gazdag programról majhogynem naplót kellett vezetnie a tudósítónak, hogy most hűen adhassa vissza az eseményeket. Tisza-tavi ismerkedésünket Poroszlón kezdtük. Gyalogtúra előzte meg a másnapi Szabics kikötőből induló hajókirándulást, melynek során a Tisza-tó gazdag madárvilágát. Harmadnap a fazekas tájházban megismertük az alföldi motívumok helyi jellemzőit, majd a termálfürdőben múlattuk az időt. A bátrabbak a rekkenő hőség ellenére 45 km-es biciklitúrát szerveztek Abádszalókra. Vakmerő tett volt, de kárpótlásul szolgált a Tisza-tó élővilága, a szárnyukat szárító kormoránokkal, a színpompás szitakötőkkel, a magányosan gubbasztó bakcsókkal. Egy újabb napi program volt az ártéri séta, csónakázással. Akinek egy evező jutott, a tündérrózsamezőn rekedt ladikjával.
Az íjászat és a bőrműves múzeum is lekötött bennünket pár órára, majd következett az elmaradhatatlan fürdőzés. E napra is jutott teljesítménytúra: az aktív pihenés szerelmesei kenuzni indultak a Morotván. Megnéztük a szűk kis belvárost és kirándultunk a Hortobágyra is. Ott épp hídi vásárra készültek, vásári forgatag fogadta a csapatot a Kilenclyukú híd tövében. A madárkórház és a pásztorok világát bemutató múzeum óriási élmény volt.
Az egyhetes nyaralás alatt nem maradt el a vízibomba csata és a versírós búcsúest sem, dallal köszöntöttünk minden születésnapost és utolsó reggel már kérdezgettük egymástól: hova megyünk jövőre?


Keresés a honlapon
Weöres Sándor: Barangolók

Gyöngy az idő, vándoroljunk,
nincs szekerünk, bandukoljunk,
lassú folyó ága mellett
járjuk a halk fűzfa-berket.

Este a láb gyönge, fáradt,
lombok alatt nézünk ágyat.
Szöcske-bokán jő az álom,
száll a világ lepke-szárnyon.

Tisztelt Támogatónk!

Köszönjük, hogy a tavalyi évben a
Zámolyi Gyermekbarát Egyesület
részére ajánlotta fel adója 1%-át!
Idén is kérjük, segítse ezzel munkánkat,
családi és gyermekprogramjaink szervezését!

Adószámunk: 18497850-1-07